Én a futár – mert a motoros futárok között nők is vannak
Az elmúlt 17 évem a futárkodásról, a futárokról és a motorokról szólt. Néha lehet, hogy nem tűnik összeszedettnek a történet, de ezt nézzétek el nekem, 17 évet nehéz lenne egy cikkben letolni sztorik nélkül.
Amikor elhatároztam, hogy belefogok a futárkodásba, két dolog miatt volt. Az egyik az, hogy beleszerettem a motorozásba, nagyon. Akkori életstílusom elégé „Carpe diem” volt. Egy metal ruha boltban dolgoztam eladóként. Egy szüleit már elvesztett nincstelen nem tervez. Tetszett nagyon és bizonyítani is akartam.
Aztán valaki azt mondta, nekem nem menne. Sem a motorozás, sem a futárkodás, a szerelést meg végképp, felejtsem el. Ez adott egy hatalmas lökést. Akkor már annyira akartam, hogy csak azért is belevágtam. Nagyon tetszett, hogy egész nap járják a várost a motoros futárok, ismernek minden utcát, jönnek-mennek, teszik a dolgukat.
Volt rálátásom arra, hogy mit akarok csinálni. Minden melónak megvan az árnyoldala. Oké, hogy egész nap motorozol (télen is), de az évek alatt drasztikusan amortizálódik a motor. És te is. A sztráda egyenes út relatív kevés őrülttel, Budapest maga a káosz, a stresszes forgalom, macskakövek és az egy millió csatornafedél fővárosa.
A legjobb dolog a világon, amikor az ember élvezi a munkáját. Űzheted a hobbid egész nap és még fizetést is adnak érte, igazi álom meló.
A rendszerváltás után a gazdasági fejlődés miatt igény lett a gyors és megbízható futárszolgálatokra. Táviratosokból és postásokból alakult ki az első banda.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ez egy olyan szakma, hivatás, amire nincs iskola. Az első futárok motoros postásokból, táviratosokból lettek.
Azért nevezem hivatásnak, mert egy jó futár mindig megbízható és lojális. A postai múlt szinte garancia arra, hogyha több milliót is bíznak az emberre, nem fog meglépni vele. A postás, táviratos télen is dolgozik heti 5 napon át, 8-10 órában a hideggel dacolva.
Mindemellett városismerettel is rendelkezik, térkép nézegetés helyett időt spórolva viszi a címeket. A városban bárhonnan bárhova odaér egy jó futár 20 perc alatt.
Ez az egyik legveszélyesebb szakma.
Lehet számolgatni, hogy ki mennyi km-t tett meg életében motoron, de a várost járni, autók között lavírozni szinte olyan, mint 8 óra a versenypályán. Ezerszer veszélyesebb, mint sztrádán 100 km-eket csavarni a gépbe egy nap alatt.
A futárok 120-150 km-t is mennek naponta. Ehhez mindenképp kell az, hogy szeress motorozni.
Manapság már egyáltalán nem erről szól. A fejlődés, az online világ, a Covid-dal járó munkanélküliség teljesen felforgatta, megalázta és padlóba döngölte ezt a számomra álom melónak és szép szakmának tűnő munkakört.
Tapasztalat nélkül nem megy
Mivel csak kellett némi tapasztalat nekem is, így megszereztem a jogsit és egyből jelentkeztem a postához.
Tapasztalatot, na, azt rengeteget szereztem. Megtanultam számomra teljesen ismeretlen motorokkal 30 centi széles járdaszigeteken lavírozni, emelkedőn megállni ónos esőben. A csúszós kuplung, mint fogalom gyakorlati oldalát az első napomon megtapasztalhattam, mert az istennek sem akart felmenni a kis YBR az emelkedőn és ott álltam a domb alján a 30 kiló levéllel…
Az endurora átépített Simson tetszett, a kis 50-es vidáman baktatott fel a budaörsi domboldalon. Aztán kaptam egy Scarabeo-t, de sosem voltam az a robogózós típus, nem éreztem biztonságban magam rajta.
Megvettem az első motoromat, amit hamar ripityára törtem. Abból az esetből rengeteget okultam. Például azt, hogy másnaposan, nem jó lelki állapotban nem csak a magad, hanem mások épségét is kockáztatod… Itt ugyan csak én sérültem, de 3 hónapig csípőrepedéssel, combizom szakadással, 16 darabra tört lábfejjel feküdtem.
Minden mozdulatnál ordítani tudtam volna. Sírtam, amikor először lábra álltam és sikerült elmásznom az ablakig, hogy elcsípjek egy motorost, ahogy elhúz előttünk. Tudtam, hogy tovább kell próbálkoznom, lábra álltam és visszaültem.
A postánál eleget időztem, ideje volt lépni.
A pályafutásom így indult. Volt némi városismeretem, gondoltam én. Hát, kicsit sem volt elég!
Az első hónapok térkép böngészéssel és tanulással teltek. Akkoriban még érintős telefon nem volt, GPS-t pedig nagyon drágán vehettél és csak reménykedhettél benne, hogy jó a térkép, ami rá van töltve. Én
felkészültnek éreztem magam 1 telefonnal, egy tartalék aksival és egy remek egyirányúakat is jelölő térképpel.
Szóval maradt a zsebtérkép, tanulgattam az egyirányúakat és kezdett összeállni útvonaltervezés Ari módra. Az elején a térkép a fejidomban figyelt, olyan sűrűn kellett használnom, sokszor félreálltam. Akkor kicsit távolinak tűnt az egyik kolléga példája, aki már 4 éve nem csapta fel a térképet.
Azóta rengeteg futárt megismertem, köztük sok régi rókát, Zsoltit, aki 1995-ben kezdte ételfutárként. Nem számolnám meg, hogy hányszor kívánt jó étvágyat másoknak a kivitt vacsihoz vagy hányszor robogott át a Blahán. Na, neki már nagyon rég nem kell sem térkép, sem GPS.
Az első munkahelyem egy kisebb futárcégnél volt.
A főnök valaha szintén futár volt. Ő is tisztában volt vele, hogy valahol el kell kezdeni és szimpatikus volt neki a lelkesedésem. Mindez november tájékán.
Ültem sokat benzintyúkként motoron télen is, fagyott könnycsepp az arcomra, de sosem gondoltam volna, hogy mennyire jól tud jönni az egyik futártól kapott XXXL-es, kanárisárga kezeslábas esőruha, ami menet közben egy hatalmas felfújt szumó babává varázsolt.
Polifoamból és a főnitől kapott cordura anyagból varrtam magamnak kéz-zsákot. Minden reggel 8-tól 6-ig vagy tovább, jártam a várost. Kifogtam egy kemény telet. Hiába a réteges öltözet, vízhatlan gumicsizma… Mellesleg beöltözve semmi mozgástere nincs az embernek. A gumicsizma pedig hiába véd a felcsapódó jeges latyaktól, 10-12 órában semmi nem véd a beázástól.
Volt rajtam 2 sízokni, 2 szatyor a zoknik közé rétegelve, egy harisnya, egy csizmabélés és egy bélelt gumicsizma. Sokszor potyogtak a könnyeim, miközben a szétfagyott lábamról próbáltam lehajtogatni a ráfagyott zoknikat, amiből jégkását szórtam ki.
Volt olyan nap, hogy 10 perc alatt leesett 20 centi hó a belvárban. Mégis menni kellett, mert fontos volt a munkám, számítottak rám.
Több tízmilliókról szóló tenderek, jegyzőkönyvek, bírósági és földhivatali dokumentumok fordultak meg a kezemben, de volt, akinek névjegykártyákat, mozijegyet vittem, egyszer még virágcsokrot is. Köszöntöttem fel építkezésen 32 szeletes csokitortával művezetőt, akit így akart meglepni a felesége, de akadt olyan anyuka is, aki az ikreinek szülinapjukra rollereket szeretett volna venni, teljes menet felszereléssel és kis csengővel.
Az internet még a tárcsázós időszakát élte, így összekészített egy listát, hogy mit-hol tudok beszerezni. Nem volt egyszerű feladat. A dobozom félig a melós cuccommal volt tele, számlatömbök, átvételik, esőruha. Főleg borítékokat kellett vinnem, de sokszor bevállaltam autósnak való címet, ha úgy éreztem, el tudom vinni.
Erre volt még egy 65 literes túratáska is nálam. A bukósisakok, 2-2 pár könyök- és térdvédő lazán belefért a tatyóba és vidáman csapattam ki Erzsébetre az ajcsikkal. A hatalmas mosoly és hálálkodás mellett igen borsos jattot kaptam.
2 napot nem tudtam egész télen dolgozni. Nagyon igyekeztem, ezt a főni is látta. Sok állandó ügyfél már az ajtóban állva meleg teával várt, ami nagyon jól esett, emberszámba vettek. Aztán eltelt a tél, tavasszal már ledobtam az aláöltözőt, jöhetett a jól megérdemelt, „fizetnek a hobbimért és még élvezem is” rész.
Lassan elkezdtek a többiek is elfogadni. Pár futárt még benzintyúk koromból ismertem, sokat segítettek nekem az első nehézségeknél. Télen egy idő után felismered a szembe jövő hókupacot. Látták, hogy csinálom én is és már nem néztek annyira furán, hogy lány is van köztük. 2 évet borítékoztam, viszont egy baleset miatt 4 hónapra kiestem, nem tudtam fizetni a motorom törlesztőjét, így visszavette a bank…
Aztán felépültem és el kezdtem gyűjteni a következő mocira. Sikerült hozzájutnom egy Honda NX 125-höz, de a folytatást csak a kövi részben olvashatod. 😄
