Tavaszból a még tavaszabba – motoros hosszú hétvége Andalúziában
Az utolsó kint töltött napunkon már csak egy rövid motorozásra volt idő, mert Józsi ugyan éjszaka nem dolgozott, de délután edzést kellett tartania, úgyhogy hamar vissza kellett érnünk. Így is kb. 70 kilométert mentünk. Először Benahavísban kávéztunk, ami egy zsákfalu, amit gazdag külföldiek vásároltak fel. A kávézóban megfigyelhettük, ahogy a gazdag, huszonéves, talán angol anyukák a gymből hazafele eldiskurálnak a kigyúrt, kreol barnára sült szépfiúkkal, akiknek szintén nincs semmi más dolguk, mint egész nap edzeni.
Innen a tengerpartra mentünk. Puerto Banús szintén a gazdagok játszótere. Itt van a szaúdi király palotája, ami akkora, mint egy nagyobb szálloda. Nyáron itt fogadja alattvalóit, mármint gondolom a hercegeket meg a politikusokat és mindegyik saját lakosztályt kap családjával, amíg az audienciára vár.
A kikötőben, ahol napi 3500 euro a parkolódíj, hihetetlen méretű yahtok állnak, előttük pedig olyan luxusautók, amiket csak filmekben láttam eddig. A sétányon a legnagyobb világmárkák butikjai sorakoznak, bár Józsi szerint a sok újgazdag már elüldözte az igazán jómódúakat, és manapság már itt is minden csak látszat. A hajókat bárki kiveheti, akinek van elég pénze, hogy néhány napra vagy hétre úgy érezhesse magát, mint az igazi gazdagok… akik ki tudja, közben mit csinálnak igazából.
Érdekes volt látni ezt a rongyrázást, de nagyon nem hatott meg. Jobban izgatott, hogy még mindig nem ettünk tapas-t, és másnap már indulunk is haza.
Hazakísértük Józsit (mármint ő hazavezetett minket), és amíg ő edzést tartott, mi a barátnőjével, kocsival elmentünk várost nézni Marbellába. Igazi csajos program volt. Végre beültünk a tengerparton egy tapas bárba, ahol vagy 70 féle csemegét lehetett kipróbálni. Először kevésnek látszott az a 7 kis csészealjnyi finomság, amit kiválasztottunk, de végül mégsem rendeltünk többet, bőven elég volt négyünknek.
Az utolsó esténken sétálgattunk a gyönyörűn kivilágított óvárosban, de gondolatban már itthon jártunk… időről-időre felmerültek az itthoni feladatok, vajon hány email fogad majd, vissza kell hívni mindenkit, akiknek nem vettük fel a telefont, és vajon hogy van a kisfiam, aki már a megérkezésünk napján lebetegedett és azóta sem volt óvodában.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Reggel nyolckor indult a repülőnk haza, úgyhogy alig aludtunk. A hazaút utálatos volt, hosszú és fárasztó. A leszállás a Lauda Air gépével (amin farmerben volt a személyzet) nagyon rázósra sikerült, visszasírtuk az odaúton a Wizzair helyes pilótáját, aki tök simán tette le a gépet, és a végén meg sem tapsolták az utasok.
Szuper volt ez a kiruccanás, főleg a kint töltött három nap, mert a repülés most sem lett a kedvencem. Jobban szeretem a szárazföldet, és szívesebben közlekedek motoron. Ha lenne 2-3 hét szabadságom az anyaságból egyben, akkor motorral mennék legközelebb, így viszont hogy nincs, már azt tervezgetjük a csajokkal, hogy vissza kellene menni októberben is. Napi 100 euróért motorral és roadcaptainnel jobban megéri, mint egy horvátországi hosszú hétvége.
