Tavaszból a még tavaszabba – motoros hosszú hétvége Andalúziában
Másnap nem keltünk korán. Már csak azért sem, mert Józsi, a házigazdánk éjszaka biztonsági ember egy didibárban, úgyhogy hajnali 5-kor feküdt le. A saját érdekünkben is inkább hagytuk aludni a roadcaptaint. A beígért esőnek azonban semmi nyoma nem volt, úgyhogy miután megreggeliztünk a teraszon a medence mellett, eldöntöttünk, hogy motorozni fogunk. Végülis ezért jöttünk.
Megismerkedtünk a motorokkal. Két 2006-os és egy 2003-as, karburátoros Honda Hornetből áll a ménes. Mind szép fehérre festve, csak Józsi X11-e ütött el teljesen a rozsdás dizájnjával. Mivel egyikőnk sem az a sportmotoros fajta (Krisztának egy 1400-as Suzuki Intrudere, Ildónak egy Kawasaki MeanStreakje van itthon, nekem meg ugye a Street Glide), nem vállaltuk be, hogy rögtön szájra essünk a kapuig vezető murvás lejtőn.
Józsi jó fej volt, sorban levitte nekünk a motorokat. Hogy közben mit gondolt, az már sosem tudjuk meg, de mint később kiderült, erre az évre azt fogadta meg, hogy kedves lesz mindenkivel, szóval pont jókor voltunk jó helyen.
A szálláshoz tartozó bérmotorokhoz a túravezetés is jár. Egész pontosan nem engedik el a vendégeket egyedül motorral. Azt a kockázatot nem vállalják be, hogy valamilyen szabálysértés, gyorshajtás vagy baleset miatt később ők fizessenek. Nekünk ez így szuper volt, mert folyamatosan volt velünk egy olyan roadcaptain, aki tudta az utat, ismerte a környéket, ráadásul – most hogy már többet tudtunk a macsizmusról is – meg is tudott volna védeni minket, ha szükség van rá, hiszen harcművész, aikido mester.
Első nap Rondába mentünk, ami nekem nem volt újdonság, mert már 2011-ben jártunk ebben a gyönyörű, sziklára épült városban. Az oda (és vissza) vezető út gyönyörű, bár az idei első motorozáshoz itthon valószínűleg egyenesebbet és rövidebbet választottam volna. Idegen motorokkal, idegen helyen motoroztunk majdnem 200 kilométert, ami máskor nem lenne sok, itt viszont nagyon elfáradtunk a sok kanyartól, az állandó koncentrálástól.
Őszintén szólva úgy éreztem, hogy elfelejtettem motorozni. Nem éreztem az íveket, a tenyeremet már odafelé szétnyomta a markolat, és nehezen tartottam a tempót Józsival. A csajokkal sem voltunk egy hullámhosszon, még nem alakult ki, hogy ki hol megy a sorban, és amit itthon megszoktunk, hogy a cipzárban az első a felezőn megy, azt Józsi felülbírálta – azt mondta, hogy ha ott menne, biztos elkaszálná valaki, aki szemből épp kiegyenesíti a kanyart.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ráadásul vadi új, két napos motoros cipőben voltam, de ez majd egy másik történet.
