Száguldó Angyalok szezonzáró túra
Betértünk az egyik kis vendéglőbe, ahol kifogtunk egy kínai csoportot, akiknél nagy sikert arattunk így nyolcan. Kicsit furcsán néztek ránk, sok csaj bőrruhában, bukósisakkal… Még le is fényképeztek minket… Jót mosolyogtunk rajtuk. Nagy nehezen kihámoztuk magunkat a ruháinkból, és helyet foglaltunk. Már nagyon éhesek voltunk, így gyorsan rendeltünk is.
Az ebéd megérkezéséig beszélgettünk a csajokkal. Sztorizgattunk, ismerkedtünk, fényképezkedtünk. Majd miután mindannyian jól laktunk, ránéztünk az órára. Elég „későre” is járt, így fél négykor úgy döntöttünk, elindulunk hazafele. A vendéglőből kifele jövet, egy kedves nő, akinek semmi, de semmi gőze nem volt a motorozásról, kedvesen megszólalt, és ezt kérdezte hozzátartozójától: – „Mi ez, búvárruha?„ Ezen sikerült nagyon jót derülnünk, hatalmasat nevetnünk…
Páran közülünk még vettek egy kis bort otthonra, hisz, ha már ott vagyunk, akkor muszáj hozni belőle. Ugye csajok? Majd tényleg a mocikhoz mentünk, és elindultunk haza. Sajnos nem jutottunk messzire, egyik leányzó motorja egy kis malőr után nem működött megfelelően, így próbáltunk neki segíteni, de mivel sajnos egyikünk sem ért eléggé a motorokhoz, próbáltunk valami más megoldást találni.
Hosszú idő és sok telefonálás után úgy döntöttünk, hogy a motor marad ott, a lányt pedig elhozzuk utasként haza. Így Egerben még egy benzinkútnál megálltunk, tankolás, autópálya matrica vétel (sms-ben végül), és immár valóban indulás haza, mert már nagyon későre járt.
Kezdtünk aggódni, hogy mikorra fogunk hazaérni, hisz az idő is elkezdett hűlni, no meg volt, aki sötét plexiben indult el otthonról… Az Egerből kivezető jó kis kanyarokat – ahogy el is döntöttük már az odafele útnál – ki is próbáltunk ketten, nem bírtuk ki, hogy ne tegyük meg ezt. Jól is tettük, hisz nagyon élveztük, jó kis kanyarok voltak, csak hát egy baj volt, kevés volt…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Aztán bevártuk a többieket, és fel az autópályára. Innen már csak egy feladatunk volt, húzni tovább a gázt, és haladni hazafelé, hisz valóban sürgetett minket az egyre nagyobb hideg és a lemenő nap… Az autópályán – Pest alatt – már leszakadoztunk egymástól.
Mindenki arra ment, amerre mennie kellett, hogy mihamarabb hazaérhessen. Azt hiszem, mindenki kellőképp átfagyott mire hazaért. A végén már alig bírtam húzni a gázt, annyira fáztam, ráadásul kezdtem egyre kevesebbet látni… De úgy értesültem, szerencsésen hazaért mindenki.
Jó volt a csajokkal együtt eltölteni ezt a gyönyörű októberi napot, a nehézségek és problémák ellenére is, jó volt egy utolsó nagyot motorozni idén, összességében nagyon jól éreztem magam. Köszönöm Mindenkinek, akik eljött és színesebbé tette a napomat! Remélem jövőre sok túrára megyünk még együtt.
