Sluzek Klári: soha nem gondolkodtam, hogy szeretnék vasparipára ülni
Kb. 2-3 éves voltam, mikor Nagypapám a Simsonjával furikázott engem fagyizni a faluba. Hogy hogy nem kapták el érte a rendőrök, az számomra máig felfoghatatlan.
Édesanyám pontosan emlékszik, és ő is mesélte, hogy hogyan álltam néha a háta mögött, kapaszkodtam a vállaiba, és csodamód (na meg gondolom az ezer imának hála, amit elmormolt közben) nem estem le.
Aztán nagypapám meghalt, és a motorozás nekem idegen lett. Bicajoztam sokat, mit minden gyerek a faluban, de soha nem is gondolkodtam, hogy szeretnék vasparipára ülni. Aztán szépen felcseperedtem, kirepültem a családi fészekből, de sokat jártam haza… biciklivel, busszal, gyalog.
Egy szép meleg nyári napon, ahogy épp tekertem ki anyuékhoz, kellemes meleg nyári szél borzolta a hajam, egyszer csak villámcsapásként ért a felismerés: „Hisz nekem kellene egy motor!” Mennyivel könnyebb, egyszerűbb és csodásabb lenne így közlekedni!
2008 nyara volt. Még az év telén beiratkoztam egy autósiskolába, ahol null rutinnal elvállalták, hogy tanítanak az alapoktól. Minden vizsgám elsőre sikerült! Magam sem hittem el eleinte.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
„Lassan nem ártana motort keresni…” gondoltam, de nem tudtam, hogyan kezdjek neki. Kevés motoros ismerősöm volt, nők pedig egyáltalán nem. Ekkor az internet mentett meg. Felkutattam pár oldalt, és felvettem a kapcsolatot egy nagyon kedves hölggyel, akinek a motoros történetét olvastam, és eléggé hasonlított az enyémhez, hiszen ő is nagyon kezdőként vágott a dolgok közepébe.
Duchaj Maja a hölgy neve, sajnos a kapcsolat megszakadt, de a nevét soha nem feledem, és mindig hálás leszek neki. Levelezgettünk, és csupa buzdító szavakat kaptam tőle. Nagyon nagy löketet adott, és bátorságot, hogy később majd megvegyem életem első motorját, egy Suzuki SV650S-t. Az interneten bukkantam rá, egyszerűen csak megtetszett, és mint kiderült a hozzá nem értésem ellenére kiváló választásvolt – a nagy köbcenti ellenére – életem első motorjának.
Azóta a motorozás lett az egyik legnagyobb szerelmem, nyaranta amennyit csak lehet nyeregbe pattanok és olyankor minden gondom elszáll a megtett kilométerekkel arányosan. Soha nem bántam, hogy ezt az életformát választottam, és remélem így is marad még nagyon sokáig. Én eddig mindenkit csak biztattam a motorozásra, mert semmihez sem hasonlítható élményt nyújt. Ha nekem sikerült, akkor bárkinek sikerülhet
