Raics Nikolett: A szüleim próbáltak mindig óvni a motoroktól
A volt párjaim közül páran motoroztak, vittek is. Nem kell nagy távra gondolni, 5-20 km volt a legnagyobb távolság. Éreztem, hogy ez kellett, de még mindig nem az igazi.
Természetesen többen vittek azóta, barátok, ismerősök. Igenis volt, aki mögött féltem, mert nagyon veszélyesen vezetett. Talán még inkább felerősítette bennem a vágyat, hogy a magam ura akarok lenni.
2013. tavaszára sikerült összegyűjtenem annyi pénzt, hogy megvegyem az első bukósisakom (AGV S4), amit az anyagi korlát és törésteszt alapján választottam ki. (Apukám már a bukósisak látványától is rosszul lett, és mérgelődött eleget miatta.) A kabát protektorral volt a következő lépcső, hiszen a védelem fontos számomra. Ezek után következhetett az A2 jogosítvány megszerzése. (Azért ez, mert pont előtte volt a korhatáremelés és mindenáron meg akartam tanulni motorozni.) Augusztus 30-án sikeresen letettem a városi vizsgámat is.
Kilátástalannak tűnt, hogy nekem valaha lesz motorom, az anyagiak mindig közbeszólnak, viszont mindig küzdöttem az álmaimért, gyűjtögettem, tanultam, dolgoztam. Sajnos a tanulmányaimhoz fel kellett vennem diákhitelt, viszont minél kevesebbet nyúltam hozzá. Amikor már láttam, hogy nem olyan reménytelen a helyzet, belevágtam. Már nem csak álmodozva nézegettem a motorhirdetéseket, hanem céllal. Álom volt a Yamaha MT-03, viszont számomra megfizethetetlen, a mérce lejjebb került, Suzuki GS 500E.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ami fontos szempont volt számomra, hogy a városban is tudjam használni, de ha túráról van szó, akkor se hagyjon cserben – nekem fontos, hogy lehessen menni. Műszakilag ne legyen bonyolult és ne legyen szervizigényes, mert egyelőre motorozni akarok megtanulni, nem szerelni (alapvető dolgokat természetesen jó tudni). Ne legyen túl szögletes. Természetesen abban az anyagi keretben, ami adott volt.
Az első kinézett motort elvitték, mire összegyűjtöttem annyi pénzt, hogy meg tudjam venni. Egy hónapig nem találtam olyan áron és állapotban motort. Aztán szólt az egyik barátom, hogy látott egy nekem való 1992-es motort, ami talán árban is megfelelne, a jogosítványom erre szól. Nem tetszett, mert piros volt, viszont árban számomra épphogy megfizethető volt, minden áron motorozni akartam.
Másnap elmentünk megnézni a motort, és beleszerettem. Aki velem jött motoros jó barátom, átnézte műszakilag, nem talált olyan problémát, ami miatt ne vegyem meg, segített haza hozni, azon a 60 km-en ki is tudta próbálni, biztosított arról, hogy nem lesz vele gondom. A városunkban átvettem a motort és irány Haza. Apukám egy hónapon keresztül nem szólt hozzám. Mára már talán elfogadta. Viszont nagyon félt, mert rengeteg baleset történik, nem feltétlenül a motoros hibájából.
Az átíratás, biztosítás és a kötelező körök lefutása után megkezdődhetett a tanulás. Hétköznap másik városban dolgoztam, így csak azok a hétvégék maradtak nekünk ismerkedni, amikor haza tudtam menni.
Azóta is tanulom a motorozás művészetét, mindezt ésszel. Sikerült új tappancsokkal is felszerelnem, most lesznek a komolyabb beállításai is. A későbbiekben lesz, ami lesz. Korlátlan jogosítvány a következő, aztán majd meglátjuk. Eddig nem gondoltam meg magam, nem érzem úgy, hogy ez változna.
Büszke vagyok, hogy ilyen motorom lehet. Nem új, vannak hibái, itt-ott kopott, de megdolgoztam érte, elvisz a túrákra, tudom tartani a tempót. Szeretem.
