Pünkösdi motoros túra a Grossglöcknerre: Újra használom a Pólómat
Sajnos nálunk több nem jó út van, mint jó – természetesen a pályák kivételek, de mi nem szeretünk pályán motorozni – illetve, ha messzire megyünk, országon kívülre, akkor pályán igyekezünk elhagyni szépséges Hazánkat, hogy minél előbb jó utakon, szép tájakat láthassunk.
No Tehát: Irány Balaton, M7, Pince – Szlovénia. Megjegyzem az M7 egyes szakaszai olyan rosszak, hogy ha az ember nem szeretné, hogy meglepetés érje, akkor a belső sávban kell mennie. No de ekkorra már belemelegedtem a motorozásba, sőt egyre jobban élveztem.
Maribor felé vettük utunkat. Jelzem, hogy Szlovénia útjai is nagyon jók – folyamatosan javítják, fejlesztik – és az ország is nagyon szép. Már jártunk az országban és sok csodás kirándulóhely van elérhető távolságban. De most az első célunk az osztrák 69-es út volt. Ismeritek?
Bizonyosan hallottatok már róla. a motorosok kedvenc útvonala, különösen az Eibiswald és Lavamünd közötti szakasz, mert ott már jó ívű kanyarok és valamennyi szerpentin van, egész elfogadható útminőséggel. De szerintem az út eleje is kiváló bemelegítés a már említett szakaszhoz a nagyívű, nem túl meredeken változó kanyarjaival, a jó aszfaltjával.
A malátaföldekkel szemben van egy kocsma az első harmadban, ahová a motorosok előszeretettel térnek be egy pihenőre, italra, vagy ha épp megéheztek, egy egyszerű ebédre, ahol egész jó csevapot, hamburgert, grilltálat lehet kapni. Igazi hangulatos motoros „kocsma”. Persze itt nincsenek helyi bandák, akiktől tartani kellene.
Oda irányban nem álltunk meg, mert következő pihenőnek a Soboth-nál lévő tározónál terveztük azért is, hogy Párom mehessen egy kicsit a saját tempójában, meg azért mert ott van egy nagy parkoló, étterem, ahol szusszanhatunk egyet, mielőtt nekivágok a Lavamünd felé vezető – egyébként csodálatos tájat átszelő – szerpetinnek.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Szusszanás megvolt, indulás, zabszem is megvolt, mert ugye a hegyi utak nem a természetes környezetem, és még nincs sok százezer kilométer mögöttem, hogy természetesnek vegyem. No szóval Istvánom el, majd lent megvár. Én meg no gyerünk! És képzeljétek, élveztem.
Motorbike problem
Nyilván nem egy motorversenyző tempójában tettem meg a félt szakaszt, de alig előztek meg más motorosok és azt kell mondjam, hogy 1-2 kilométer után élveztem a dolgot és egyáltalán nem tünt „ördögtől valónak”. És lőőőn, leértem, és látom Istvánom leparkolva. Láttam, hogy teszi fel a motorra a sisakját, húzza a kabát cipzárt… ez azt jelentette, hogy nemrég ért ő is le.
Ezt látva olyan büszke voltam magamra, hogy a mellbőségem 5 cm nőtt. Index ki, lassít, park… Maris megáll vigyorogva. Motor üresbe, oldalsztender ki, szállok le, aha… Volt egy kis bökkenő. Lejtőn álltam meg.
