Dina: Már az elméleti oktatáson is nagyon izgultam
Nem is olyan egyszerű rájönni, hol is kezdődött ez a történet. Először csak tudat alatt „üldöztem az adrenalint”, ami gyermekkoromban a sikló ernyőzéssel kezdődött. Csak zárójelben említem meg, hogy anyukám legnagyobb örömére!
Apukámnak köszönhettem a kihagyhatatlan és felejthetetlen élményeket, aki maga is szerette az izgalmakat. Fiatal korában Ő is motorozott és szeretett mindenféle-fajta járművet. Aztán sajnos sok adrenalin-mentes év következett, amíg felnőttem.
A kislányom születése utáni pályaváltásom kapcsán pénzügyi területre tévedtem. A motoros szerelem akkor kezdődött, amikor mindenféle korú és természetű emberek kerestek meg, hogy álmaik motorjait segítsek megvásárolni némi bankhitel ügyintézésével. Teljesen elvarázsolt a rajongásuk, és azaz izgalom, ami végig kísérte a finanszírozás néhány napját. A tét mindig egy álom megvalósítása volt.
A legkülönfélébb álmok látogattak el hozzám. Mindig egyre több álom megvalósításában tudtam segíteni, amivel magam is részese lehettem a varázslatnak, ezzel együtt mások örömének. Egyre szebb, egyre jobb motorokat sikerült megismernem. Először csak „jaj, de szép!”, meg „hogyan is működik?”, aztán „milyen lehet vele menni!” érzések kavarogtak bennem. Míg nem aztán eljutottam odáig, hogy de jó lenne kipróbálni egyet! …és ez a gondolat évekig gyötört.
Ám nem voltam ezzel egyedül, mert az én kedvesem is hasonló cipőben járt. Őt is az apukája rontotta meg – azaz fertőzte meg benzin gőzzel – gyermek korában, bár Ő egyből a motorozással kezdte, az oldalkocsis MZ-ben ülve. Majd a saját Simson is megtette hatását. Azóta is kimeríti a teljes rajongó tipikus esetét.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Így már együtt álmodoztunk egy motorról, amivel cirkálhatunk szabadidőnkben. Eközben több akadály is felmerült. Például, hogy le kellett győznöm a „kergeségemet”, hogy szinte mindig mindent gyorsan szeretnék megoldani, és egyszerre akár 8 kérdést is fel tudok tenni. Illetve nem ártana egy motoros jogosítvány sem, és egy motor ára sem baj, ha a rendelkezésünkre áll.
Egyik sem volt könnyű feladat, de az ember az álmaiért sok mindent megtesz. Így én elkezdtem erőteljesen komolyodni! A párom türelem feladatokkal bombázott. Pl.: csak 15 perccel később válaszolt egy-egy feltett kérdésemre, amitől én majdnem megőrültem! …de azért célba ért! Már akár 10 percet is tudok várni!
Aztán a párommal közösen motoros tanfolyamra kezdtünk el járni. Már az elméleti oktatáson is nagyon izgultam, féltem. Még soha nem ültem motoron. Megpróbáltuk nem a legolcsóbb motoros iskolába beiratkozni, mert nem volt mindegy, hogy milyen motorokkal tanulunk és milyen feltételekkel tudjuk használni a motorokat a tanulás során. Többektől hallottam olyat, hogy ha gyakorlás közben megsérült az oktatómotor, akkor a motoros iskola kifizettette velük a kárt.
Szerencsémre nagyon türelmes oktatóval hozott össze a sors. Először egy kis Honda Dio-val írtam a nyolcasokat, aztán egyre nagyobb motorral gyakoroltam a vezetést. Nem akartam hazamenni a rutin pályáról. Most már a motorozás feelingje is elrabolt. …és még nem volt vége! Elkezdett uralkodni rajtam a kíváncsiság a motor műszaki dolgaival kapcsolatban is. Milyen motor is van benne? Hogyan? Mekkora? Hogy fog a fék? Mitől fordul jól a motor? Mikor elég feszes a lánc? Melyik gumi mikor jó?
Folyamatosan motorkiállításra, gyorsulási versenyekre jártunk, Superbike, és MotoGP versenyeket néztünk és mindig egyre erősebben zakatolt bennem az érzés: Nekem kell egy motor! Eddig mások álmait segítettem megvalósítani, most pedig a sajátomat üldözöm. Ez több, mint izgi! De milyen motort kellene venni?
Nálam kimerült abban a dolog, hogy feltétlenül sport motornak kell lennie. Egyrészt azok a legszebbek! Másrészt pedig nem is tudnék mit kezdeni egy nagy chopperral. Nehezek, nagy motor van bennük. Nem tudnám kezelni. A végső választást rábíztam a Kedvesemre, aki csak annyit kérdezett, hogy akarunk-e másfél-két év múlva motort cserélni. – mert az én Kedvesem már 20 éve motorozik. Háááááááááát!? Azért az nem kevés pénz, és örülök, ha egy motorral megtanulok menni. Szerintem nem! – válaszoltam. Jó, akkor nagy motort veszünk! – jött a válasz.
Némi keresgetés közben a jogosítvány megszerzése után 2004 őszén ránk mosolygott a szerencse, és meglátogatott bennünket a közös álmunk! Egy metál piros Suzuki SV 1000 S sportmotor. V2-es, 120 lőerős. …és nagyon szép! Persze én rögtön menni akartam vele! De ketten voltunk egy motorra.
…és akkor jöttek a problémák! Ha már tudsz motorozni, akkor nem utasként akarsz ülni a motoron. De a sport motoron nagyon nehéz utast vinni, mert az utassal magasan van a motor súlypontja, és nagyon billeg út közben. Főleg a kanyarokban. Nem is beszélve a friss jogosítványról.
Folyt.Köv.
