fbpx

Piros zászlók, balesetek és egy második és egy harmadik helyezés


Hajni beszámolója

Ez nem az Én hétvégém volt! Pedig nagyon vártam a most-i versenyt, hisz ez a kedvenc pályám, még ha csak egyszer is jártunk itt. A verseny előtti napokban már nagyon izgultam a motor miatt, tartottam tőle, hogy nem olyan lesz mint a régi.

Pénteken a szokásos most-i időjárásra ébredtünk, hideg, szél és szemerkélő eső…. az első menetet kihagytuk a pálya nedvessége miatt, majd a második menetben végre tesztelhettem az új blokkot. Sajnos a félelmem beigazolódott, egyáltalán nem úgy megy, mint ahogy azt Én szeretném, illetve megszoktam.

A következő menetnél próbáltam a problémára megoldást találni, próbáltam másképp kezelni a motort, már-már kezdett összeállni a kép, mikor a következő felmenetelnél a 3. kanyarig jutottam. A motor kicsúszott alólam és jó nagyot estem, rettenetesen csalódott voltam, nem tudtam mire vélni a dolgot, elment a kedvem az egésztől.

A rázókő mellesleg nem éppen nőkre van szabva, így volt némi-nemű bajom, a kezem bedagadt, fájt mindenem, és legszívesebben hazaszaladtam volna, de Zsófi egy percig sem hagyott csüggedni. Rögtön elkezdett alkatrészek után kutatni, s közben lelket öntött belém.

Egyik versenytársunk Heike, aki szintén Suzukival megy, segítségünkre sietett és a szükséges alkatrészeket kölcsön adta. Majd a nap végén visszamentünk az esés helyszínére és megkerestük a letört plexit amit még fel tudtunk használni, a szállodába vezető úton pedig beszereztünk jó sok power tape-et.

Igazán estére ülepedett le bennem minden, és addigra már szép színekben pompáztam. A verseny napján, sem fizikailag sem mentálisan nem éreztem magam jó formában, de úgy éreztem nem tehetem most meg, hogy nem állok rajthoz, sem Zsófival sem Janival szemben sem.

Mivel kiderült, hogy a gumi melegítő romlott el, picit megnyugodtam, (volt másik) és próbáltam visszanyerni a formám, de a verseny előtt sajnos nem tudtam túl sokat menni. A versenyeken nagyon csúnya bukásokat láttunk, szinte minden versenyt félbe kellett szakítani, ez némi aggodalomra adott okot, és a versenyünk előtt már teljesen stresszben voltam. A fő célunk mindamellett, hogy minél jobb helyen végezzünk a talpon maradás volt.

A gázmarkolaton mindössze 1 cm volt, amit tudtam húzni a többi elszakadt és power tape-pel oldottuk meg. Ez a kigyorsításokat nagyon megnehezítette, mert elforgott rajta a kezem. Az utolsó körben már nagyon fájt az alkarom, de próbáltam azért jó tempót menni, de most ez volt a maximum, amit ki tudtam hozni magamból, egy 2. hely.

A bajnokságot továbbra is vezetem. Brnora még marad így ez a blokk, de majd csak megküzdök vele. Köszönet hegyekkel tartozom ZSÓFINAK, JANINAK, és HEIKEnek!

 

Lepd meg a szerelmed egy páros motoros karkötővel Valentin napra!

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 votes
A cikk értékelése
Subscribe
Visszajelzés

guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x