Örökre beszabadultam a forgalomba!
Az első, sikertelen vizsga után eltelt időszakban volt időm átgondolni a hibáimat és remélni, hogy tanultam is belőlük.
Két hét múlva örökké – gondoltam, amikor útban voltam Szentendrére, hogy újra nekiveselkedjek a forgalmi vizsgának. Most már sikerülnie kell és kész!
Remegett a gyomrom, de a múltkori idegbajos hülyeségeimet rég kiöltem magamból. Higgadtan próbáltam venni az előttem álló akadályokat.
A pomázi rutinpályára érve, kiderült, hogy ugyanaz a vizsgabiztos lesz velünk, aki eleinte a mumusom volt, de most valahogy megnyugtató érzés fogott el. Főleg, amikor a motor ellenőrzése után, a szája szélén megbúvó mosollyal csak annyit mondott, hogy „most ügyesen”.
Nevetve ültem fel a vasra. A vizsgázó társam ment előttem, ez volt a „parancs”. A rutinpályáról kivezető útra érve, szépen besoroltunk egymás mögé, és haladt a konvojunk a főút felé. A srác, aki előttem hajtott, hirtelen beindult, nem állt meg a Stop táblánál normálisan, hanem elhúzott. Úgy itt hagyott bennünket, hogy csoda!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Tudtam, hogy nagy butaságot csinált, de a vizsga folyt tovább, hiszen amúgy is még az elején tartottunk. Amikor beértünk Szentendrére, megkaptuk az utasítást, merre menjünk.
Élveztem a vezetést, füleltem élesen, mit mond az oktató, és az előttem haladó hibáit próbáltam nem elkövetni. Már megszoktam, hogy nem szabad másolni a társam tetteit, ez rendesen belém égett.
