Navigáció gombokért
A végeredmény
Egy leselejtezett kerékpár lámpa műanyag bilincsét némi műszaki érzékkel párosítottam egy univerzális, autós telefon/GPS tartó, több irányba állítható karjával, és az „occsóé” vásárolt navigáció eredeti, autós tartójáról leszerelt felfogató lappal. Ebbe pattan bele a készülék. Utóbbi rögzítése kétoldalú ragasztóval elég masszív lett, de nem bíztam ezt sem a véletlenre – lelki szemeim előtt volt az, ahogy a 38 fokos kánikulában a ragasztó mégis elenged, és az ölembe esik a cucc egy kellemes visszafordító kanyarban valahol az Alpok útjain, én kapkodok, közben meg vár a szakadék – és két kábelkötegelővel bebiztosítottam magam a majdani zuhanás ellen. Ennyi.
A GPS a helyén. Kitakar ugyan ezt-azt a műszerfalból, ha fenn van, de pl. a levegő hőmérsékleti értéke úgysem érdekel túlzottan. Az áramellátással nem kellett különösebben sakkoznom, mert a műszerfal azon részén gyárilag található egy szivargyújtó aljzat, így csak bedugtam a töltőt, és volt is delej. Érdekessége ennek a készüléknek, hogy a jobb oldalán található a saját töltő csatlakozása, de a bal oldalán lévő, mini USB adat csatlakozóján is lehet tölteni, így egy teljesen szabvány, autós mini USB töltővel kerekedett ki a szett.
Érdemes a készüléket és a töltő csatlakozást a kormány bal oldalára kiépíteni, így menet közben is könnyen kezelhetjük azt. Felszerelés közben vegyük számításba kormány jobb és bal állását is, hogy ne ütközzön pl. a tankba a konzol, a készülék, vagy a töltő csatlakozása sem.
Idén Tagamával a Mariazell túrán volt alkalmam tesztelni a minimál szettemet. A célnak megfelel, bár a fent említett kompromisszumok miatt természetesen elmarad a felhasználási komfortja egy profi cucctól, vagy egy gyárilag kialakított navigációs rendszertől.
A negatívumok a következők
- Bár a kijelző fényereje nem rossz, olykor, erős napsütésben bal kézzel árnyékot kellett adnom neki, hogy lássam.
- Néha a processzor nem tudott mit kezdeni a sok művelettel, és lefagyott. Az újraindítás sajnos menet közben macerás, de meg tudtam oldani. Viszonylag hamar feláll a rendszer, de ha időközben kereszteződéshez értünk, akkor meg kellett állni, és megvárni a reboot végét, hogy mutatni tudja a helyes irányt. A készüléken nincs olyan gomb, ami megálláskor úgy kapcsolja ki, hogy közben megjegyezze az utolsó pozíciót, – illetve van egy erre hivatott gombja, de nem tudtam működésbe hozni – tehát induláskor újra meg kell neki adni a célpontot. Kb. mint az aranyhal memóriája. Ez talán a legnagyobb kompromisszum. Ezt át tudtam hidalni úgy, hogy nem kapcsoltam ki. Ilyenkor megálláskor a saját akkumulátoráról dolgozik, ami kb. 40 percet bír, ami elég karcsú teljesítmény. Ha sokáig állunk – de nem állunk, mert motorozunk – akkor lemerül és kikapcsol, és akkor reboot, célmegadás stb. Erre nem került sor, mert annyit nem pihentünk.
- Utolsó negatívum, – de ezt csak magamnak köszönhetem – hogy nem vízhatlan. Ez egy jó szélvédelemmel – ezáltal esővédelemmel – is bíró motoron nem olyan nagy dráma. Maximum elrakom, és megyek a táblák után egy darabon.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ha összeszámolom, kevesebb, mint 10 000 forintból és néhány munkaórából megvan így az a cucc, ami azért használható is. 5 000 a készülék, a többi alkatrész meg volt otthon a fiókban. Ha nem lettek volna otthon sallangok, akkor lenne 10 000 körül. Ha azt vesszük, hogy valaki a nulláról indul, – és nem lát meg a parizerek és zsemlék között a polcon egy GPS-t 5000-ért – akkor kb. 20 000-ért hozzájuthat egy használható navigációhoz, – amihez autós töltő is jár – vesz egy vízhatlan tokot tartóval együtt kb. 1500-4000 forintért és további pár ezerért egy szivargyújtó csatlakozót, és meg is van 30 000 alatt.
Aki szeret fúrni-faragni, az a minimál cuccot tovább is fejlesztheti, kimondottan a saját motorjához illeszkedően. A vízhatlan bugyinak pl. lehet készíteni saját konzolt is a kormányközépre, – ahova esetleg az eredeti bilincs nem férne el, vagy túl magas lenne a tartó – és máris profibb az egész. Persze, el lehet menni minimálba még az én megoldásomnál is jobban. Ezt is én követtem el a Bq-val tett túrán. Eredetileg úgy volt, hogy Bq navigál, de én a fent említett, márkás, autós, kölcsön GPS-t is beraktam a csomagba, mert lehet, hogy jól jön az. Jól is jött, mert ugye Bq cucca összef**ta magát még Magyarországon, az indulás előtt.
Egy korábban videokamera rögzítésére szerkesztett tartó volt nálam, amit bukócsőre lehetett rögzíteni. No, ezt a kormányra szereltem át, és a sima felületére nemes egyszerűséggel öntapadó tépőzár csíkokat ragasztottam. A készülék hátulját is bevontam a tépőzárral – később egyszerűen el lehetett távolítani, de nagyon brutál módon ragadt rá – és az így keletkezett kötés megfelelőnek bizonyult arra, hogy menet közben is prímán és biztonsággal tartsa a GPS-t, és könnyedén levehessem a tartóról, ha akarom.
Ennél már csak az egyszerűbb, ha pl. az üzemanyag tankon találunk elegendő sík felületet, és arra ragasztjuk a tépőzárat. Ilyenkor persze jelentősen kiesik a készülék a látómezőnkből, de megfelelő körültekintéssel ez is használható. Egyszer egy GSXR fordulatszámmérőjét körbetekertem tépőzár szalaggal, és arra cuppantottam fel a tépőzárral ellátott készüléket. Na de ez már tényleg a legalja.
Ha bénák vagyunk az egész témához, kérjünk meg valakit, aki végigjárja velünk a műszaki áruházakat, ismer pár GPS márkát, maga is használ ilyet, tudja, mikre kell figyelni vásárláskor. Igaz ez az egyéb kiegészítőkre is – tartó, töltőaljzat stb. – is. Ha olcsó valami, de nem tudjuk később használni, akkor a vételár kidobott pénz. Szóval ne essünk a végletekbe. Ha mindenképp szeretnénk navigációt a motorunkra, és nem szeretnénk kompromisszumokat, akkor spóroljunk egy jó cuccra, és később nem lesz rossz a szánk íze a szíváskor, amit egy vacak cucc miatt kell átélnünk.
