Csilla-Motorilla Motorozni kezd
Ezen a ponton ismét az billentett át, hogy nem értek a motorokhoz, és ilyen körülmények között hogyan állapítom meg, hogy egy használt motor mégis mennyire használt, és vajon hány sérülés után rakták össze újra (és újra)? A fodrászom, aki régebben szintén motorozott, pont ezek miatt új motor vásárlására ösztönzött megspékelve egy vicces megjegyzéssel, miszerint a saját motoromon legyek már én az első, aki belefingik az ülésbe.
Na és nem utolsó sorban ott voltak még az árak is. Egy viszonylag új, a hirdetés szerint alig futott használtra vajon mikor kell fél milliót költeni, mert kiderül róla valami stikli? Kész, eldöntöttem, újat veszek, Hondát, és lízingelni fogom.
De még mindig nem léptem semmit, és már április vége volt (idén). Ekkor egy BMW-s barátom, aki nagy nehezen beletörődött (?), hogy nem BMW-t veszek, egy nap azt mondta, jó, akkor MOST menjünk, és nézzük meg a gépet, amit kinéztem. Erőszakos unszolására elmentünk, és ott azonnal meg is vettem életem első motorját: Honda CB500X, 2015-ös, selyemfényű fehér szépség! Május 8-án hoztam el a szalonból, és június 8-án már vittem is vissza. Nem, nem volt semmi baja, csak akkor már vinni kellett az ezres garanciális szervizre!!
Még jogsim sem volt, amikor tervbe vettem, hogy megyek majd a Kakucsringre gyakorolni. Májusban aztán erre sor került, és meglepően jól ment! Én nem tudtam felmérni, mennyire nagy dolog az, hogy a kanyarokban leér a lábtartó, és a gumikon nem marad majrécsík, de a BMW-s barátom, akivel kimentem a pályára – régi és nagyon jó motoros –, elismeréssel állapította meg, hogy született tehetség vagyok. Rendkívül jól esett, és büszke voltam, ugye nem kell mondanom?
Azóta még kétszer voltam a pályán motorozni, legutóbb a BMW Túraklub több tagja is ott volt, és alig akarták elhinni, hogy csak másfél hónapja motorozom. Az egyik srác készített képeket a kanyarodókról, rólam is, amit aztán körbeküldött a barátainak. Az én fotómat azzal kommentálta, hogy „Ez meg egy csaj. Minden kanyarban leért valamije”. Fogalmam sincs, mitől ment így a kanyarodás elsőre, hiszen semmi gyakorlatom nem volt. Vagyis de, azt gondolom, két dologtól: az egyik a hondás tanfolyam, a másik pedig a pálya biztonságossága.
Utóbbin azt értem, hogy itt néhány kör után elkezdtem bízni az aszfaltban (jól tapad, tiszta, olajfolt mentes), és ezáltal abban, hogy nem fog kicsúszni alólam a motor, ahogy a többiek alól sem csúszik ki. Innentől kezdve csak rajtam múlt, mit merek megtenni, és ez tényleg fejben dől el! A közúton motorozás más, ott nem merek úgy kanyarodni, mint a pályán, vagyis inkább még nem akarok. Ezenkívül a gyors tempó sem megy, 110 fölött nem érzem komfortosnak. Még nem. De szerintem ez így rendben van, ésszel kell motorozni, nem szabad túlvállalni a dolgot, hogy bizonyítsunk. Gyakorolni kell, nagyon sokat, a hétvégi motoros, nem motoros, hanem veszélyforrás, magára és másra nézve is.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Amióta megvan a saját motor, azzal járok dolgozni is, ami napi 20 km-t jelent, minimum, mert általában nagy kerülővel megyek haza, csak a gurulás kedvéért.
Esés még nem volt, legalábbis menet közben nem. Tök röhej, de eddig csak elinduláskor vagy nagyon lassú tempónál dőlt ki alólam a motor! Háromszor a tanfolyamokon, egyszer pedig a sajátom. Ja, mindig fel tudtam állítani egyedül, mert azt is megtanították!
Az a helyzet, hogy imádok motorozni!! Imádom érezni a menetszelet, az illatokat és a szagokat! Itt éppen füvet vágtak, virágzik a hárs, vagy teheneket tartanak. Útközben a levegő változó hőmérsékletét pedig úgy érzékelem, mint amikor úszik az ember a Balatonban, és néhol melegebb víz simogatja, néhol hidegebb. Össze sem hasonlítható az autóvezetéssel, amit amúgy szintén szeretek. Az autóban benne ülsz, a motorral viszont egy vagy!
Motorozás közben irigylem saját magamat. Nekem ez az érzés egy viszonyítási alap az aktuális helyzetem megítélésére, és működik mindenféle tekintetben. El szoktam gondolkodni azon, ha életem egy korábbi pontján látnék valakit a mostani a helyzetemben, vajon eszembe jutna-e az, hogy de jó neki? És igen, ez jut eszembe, ha motoron ülök: te jó ég, korábban én erre vágytam, ezt néztem a járdáról, a buszból vagy az autóból, és most én csinálom!!!
Az pedig, hogy intenek nekem más motorosok, külön élmény. Amikor ez először megtörtént, fülig ért a szám a sisak alatt, és úgy könnybe lábadt a szemem, hogy kis híján meg kellett állnom, mert már a tisztán látást akadályozta.
Ez az én történetem, ezért motorozom, és a sisak alatt azóta is mosolygok folyamatosan.
Szeretettel és motoros üdvözlettel:
Csilla (Motorilla)
2015. június 17.
