Miért rombolják le a férfiak a motoros nők önbizalmát?
Miért van az, hogy egyes férfiak előszeretettel rombolják a motoros nők önbizalmát? Ez néha olyan jól sikerül, hogy a hölgyek akár abba is hagyják a motorozást emiatt.
Néhány napja a Csajok a motoron zárt Facebook csoportjában felmerült ez az önbizalomgyilkolás téma. Az egyik tagunk, aki csak nemrég kezdte a motorozást, első alkalommal motorozott a párjával, aki már több éve húzza a gázt. Ahelyett, hogy segítséget, támogatást kapott volna tőle, a végső konklúzió az lett, hogy ez a dolog nem neki való, inkább hagyja abba.
Helló lányok!
Boldog lehettem pár hétig, amíg azt hittem ez megy nekem…
De ma elmentünk külön motorral a párommal a Balatonra, és rá kellett jönnöm, a szél, a kanyarok… ezek nem nekem valóak… elég csúnyán a tudtomra adta (gyerek kora óta motorozik), hogy nem nekem való ez…
Egyik szemem sír, a másik bőg rendesen.
Vigyázzatok magatokra!
Én kiléptem a csoportból!
Jó volt itt lenni!!
Sziasztok! Puszi Nektek!!!
Természetesen a tagok sokkal empatikusabbak, mint a férfiak, így megvígasztalták a lányt, akinek romba dőlt az önbizalma. Rögtön jelentkeztek többen is, hogy szívesen mennek vele, hogy ne egyedül kelljen megszereznie a kezdeti rutint. Hiszen mindenki elkezdte valahol, csak ezt a férfiak hajlamosak elfelejteni. Pedig ők sem a motorral a fenekükön születtek, csak legfejebb sokkal hamarabb – még kamasz korukban – túlestek a kezdeti bénázásokon a család és a barátok támogatása mellett.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Attrocitások a motoros iskolákban
Nem egyszer hallunk olyasmiről, hogy a motoros iskolában megpróbálják lebeszélni a jelentkező hölgyeket a nagyobb kategóriáról. Az is gyakran előfordul, hogy látványosan nem foglalkoznak velük, nem adja át az oktató a szükséges ismereteket, hogy – legalábbis úgy tűnik, hogy azért – megnehezítse a nőknek a motoros jogosítvány megszerzését.
Már mi is írtunk olyan esetről, amikor az iskola- illetve az oktató váltás megoldotta a problémát, és kiderült, hogy nem a hölgy képeségeivel, hanem a férfi oktató hozzáállásával volt a baj. Az empatikus, új oktatónál gördülékenyen, hibátlanul ment a tanulás, és elsőre sikerült a vizsga is.
A pozitív megerősítés csodákra képes
Arra már nem emlékszem, hogy annak idején engem hogy fogadott a motoros oktató. Ha jól sejtem, 1995-ben egyedül voltam a motoros tanfolyamon nő, bár esküszöm, nem emlékszem. Ja nem, ott volt még a húgom is. Mondjuk amilyen elszánt voltam, nehezen tudta volna bárki is elvenni a kedvem.
Nem úgy a nyolcas, ami nagyon nehezen akart sikerülni. Persze lehet, hogy ha úgy magyarázta volna, ahogy a HUMDA tréningjein Sági Tibiék csapata, akkor nem kellett volna plussz órákat vennem emiatt. És amit szintén ki kell emelnem az ingyenes HUMDA tréningekről, az a rengeteg megerősítés, dícséret és az oktatók pozitív hozzáállása.
…nekem is tetszett a motorozás már gyerekkorom óta, és már 24 évesen meg akartam csinálni az A-t, de egy ismerősöm (aki motoros) azt mondta, hogy ha az ember nem úgy nő fel, hogy motor van a lába közt, felnőttként már nem érdemes elkezdeni.
Én bolond meg hallgattam rá.
Végül összeszedtem magam, vettem egy Vespát, szerettem, és többre vágytam. 2020-ban elkezdtem a jogsit egy borzalmas oktatónál (“jajj miss picsák a motoron”, “egy LÁNY sosem fog tudni rendesen motorozni nem is való nekik”, “mit csinálsz te szerencsétlen??”). Ez az oktató sokszor hangoztatta, hogy nőnek nem való a motorozás, és kb. semmit nem segített. Kuplung, váltó, gáz, oszt mennyé.
Aztán 2020-ban volt egy súlyos robi balesetem, végül 2021-ben lett meg a jogsim és a motorom is.
Félek még egy kicsit a motoron, de fokozatosan leküzdöm. Laza kanyar eddig max 80 körül, visszafordítós vagy picit meredekebb kanyar 50-60 (szerk: durváknál olyan 30 🙈😂). És ezek a maxok, inkább alatta karistolok. Idén alig motoroztam, mert az infláció és az élethelyzeteim változása eddig nem engedték. Tehát lassul a fejlődésem is.
Én sem powerkedem a kanyarban, amit nem látok be. Ha az autósok megelőznek, hát hadd menjenek.
Mi nők gyakran hátránnyal indulunk, és nekünk nehezebben is megy a motorozás megtanulása a (normális) oktatóm mondta, de sosem felejtem amit mondott: “a csajok nem szokták feladni”.
Jó volt olvasni, hogy mások is vannak hasonló helyzetben 🙂 sziasztok!
Ilyen oktatók mellett az ember elhiszi, hogy meg tudja csinálni, és képes addig gyakorolni, amíg már mindene fáj. És a végén valóban sikerül, és az hatalmas sikerélmény, ami tovább növeli az ember önbizalmát.
Itt két csapda van a lányoknak:
-Egyrészt a barátzónázott rajongói kör ködöstekintetű ajnározása, ami miatt soha nem kapnak reális visszajelzést és bármilyen bénák is, gyökkettővel kísérgeti őket ezek a fiúk, hátha egyszer besomhatják…
-Másrészt sok nő nagyon elutasító “jó nekem így”, “de én így szoktam”, etc (ezeknek egy jó része a fenti torzító hatásból ered) ha halál objektíven is segítenek neki.
Aki formálható, ott is meg kell küzdeni azzal, hogy olyan finoman, kerülőúton fogalmazva, extraszenzitíven szükséges fogalmazni, gyakran messze nem kifejtve a valós problémát, nem szembesítve realistán a hibákkal, mintha valami hisztis gyereket akarnál nem elveszíteni a feladatból.
Ha bárkinek kétsége támadna a fentiek valóságalapja iránt, nézze csak meg a gyakran 2-3 éve motorozó, mégis totál kezdő szinten ragadt lányokat.
Vérzik az ember szíve mert egyrészt nem tudják milyen élvezetből maradnak ki azzal, hogy nem használják ki legalább közepes szinten a motorjukat, másrészt gyakran szó szerint önveszélyesek. 🥺
Szóval nem picsogni kell, meg sértődgetni, hanem megcsinálni amit az ebben okosabb mond, és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!!! ❤️
Ezért kell vezetéstechnikai tréningre menni.Ott talán reális visszajelzést kapunk és nem kell hátsó szándéktól tartani.
Ami neked “extra szenzitív”, az lehet, hogy másnak a normális kommunikációs szintje/igénye. Nem vagyunk egyformák!
Mindenkinek más a stílusa, habitusa, stb. és nagyon eltérő az ingerküszöb is.
Ami neked mondjuk sima vélemény, az a te stílusodban előadva lehet, hogy másnak már b@szogatás és persze, hogy utána jön a “sértődgetés” meg a “picsogás” (hogy kissé degradáló szóhasználatoddal éljek).
Szóval nem árt a kommunikáción csiszolni, főleg akkor, ha kritikát fogalmaz meg az ember. Mert máshogy hangzik az, ha (nem) kissé lekezelően azt mondod: “Figyelj cica, elég sz@rul veszed a kanyart, jobban tennéd, ha…” mint ha azt mondod: “Nem olyan rossz, figyeltem, hogy csinálod és azt a tanácsot tudom adni, hogy…” Ugyanazt fogod elmondani, teljesen más eredménnyel… 😉