Mészáros Laura: mosolyogtam mint birsalma a bilibe
Talán kezdjük a legelején… kislányként epekedve vágytam szüleim barátjának motorjára, sajnos mivel még alig látszottam ki a földből csak a távoli csodálat maradt. Aztán teltek az évek és valahogy el is felejtettem a dolgot!
Középiskolában egyik osztálytársnőm robogójára ültem és két másodperc után el is borultam – köszönhetően az egyik srác „hátsó segítségének” – szóval elég is volt ennyi a dologból.
Persze csak pár évre, mert akkor egy akkori kollégám motorozni invitált. Enduro… Első ránézésre félelmetes volt – nagy és hangos! Felültem rá és diszkrét lánykához méltón megfogtam a srác derekát, Ő meg rám szólt, hogy kapaszkodj rendesen! Mondtam, hogy azt teszem – ekkor húzott egy kövér gázt, hát egyből elszállt a szolidság és úgy fontam körbe a karommal mint valami polip. De nagyon jó volt, hegyre fel, dombról le és persze dolgozott az adrenalin.
Ismét eltelt pár év és valahogy megláttam egy képet – Aprilia Habana… Szerelem első látásra! Nekem kell egy ilyen! És mert teremteni ilyen egyszerű, lett is! Gyönyörű – fekete, padlizsán lila üléssel! Az akkori barátom hazahozta én meg a házunk előtti parkolóban ültem fel rá, nulla robogós tudással – nem is tudom, hogy gondoltam, de számomra egyértelmű volt , hogy én robogózni fogok!
Loram81 profilja
Pár perc után már jól ment a nyolcas a kartondobozokból rögtönzött rutinpályán. És nemsokára már Vácról Bánk felé robogtam! A robi 125ccm volt, nekem meg ugye B-s jogsim, szóval lekerült a teljesítményjelzés a robiról és a rendőrnek meg szépen mosolyogtam, ha megállítottak. De jöttek a rémhírek!
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Rendszámkötelesek lesznek a robik! Hát akkor le kéne vizsgázni motorra. Egy kedves barátom közbenjárásával azon kaptam magam, hogy ülök a KRESZ tanfolyamon! És azon agyaltam, hogy rém ciki lesz elbukni KRESZ-en, mikor már évek óta autót vezetek.
De sikerült a vizsga. Aztán jött a rutinpálya, mint a csibe, akinek még a fenekén a tojáshéj – óvatoskodtam a pályán – a nagymenőző fiúk közt. Akkor már egyértelmű volt, hogy ha már nagymotor-jogsim lesz akkor ,lesz hozzá motor is!
Mit szólnál egy Suzukihoz? – kérdezte az oktató. Nem tudtam mit mondani – nézzük meg! És akkor egy rutinozás közben motor brümmögést hallottam és begurult a pályára jelenlegi társam. Olyan izgalom lett rajtam úrrá, mint az első randi előtt! Ú
gy vettem meg, hogy bíztam az oktatóban, és úgy hogy majd egy hónapot pihent a garázsban, mert szigorúan kiböjtöltem , hogy meglegyen a jogsi! Persze egyszer kikönyörögtem, hogy „oktatómotorként” a forgalom órára Suzival mehessek.