Marcsa visszament Afrikába – Bamakó Rali a MaryCarry csapatával
NaNa már évek óta figyelemmel kíséri az életemet, még akkor lettem tag a Csajok a motoron oldalon, mikor elindult az egész.
30 éves koromban kezdtem egy 250-es régi Hondán, azóta emlegetem, csodaszép volt, de tényleg. Azt nem mondanám, hogy a versenyzés valaha is vonzott, sosem döntögettem pályán, de a hegyek között sem az adrenalint kerestem, inkább a túrázgatok és bámulom a szőlődombokat típus vagyok, imádtam na, egészem a három évvel ezelőtti első balesetemig.
Igen első, mert tavaly júniusban szemből elcsaptak a robogón is. Nyélgázon (45 km/óra) haladtam az Izabella utcában, teljes elsőbbséggel és a nő meg rámfordult balra. Nem volt elég feltűnő a láthatósági mellény rajtam, de ez már mindegy is, ő elismerte a felelősségét, én meg igyekszem felépülni, de a tavalyi évem erre majdnem teljes egészében ráment. Lelkileg is.
Részleteiben nem térek ki a sérülésre, legyen elég a törött csípő, a traumás csípőficam (a legádázabb ellenségemnek nem kívánom) és a 12 centis felszakadt seb a jobb térdemen, amit mint a töltött pulykát karácsonykor varrták össze, pont úgy is néz ki. Gyógyulok, edzek, sétálok, nyomom amit kell, a lelki részét is, de vissza-vissza üt a kép, hogy fekszem és ordítok a betonon, meg amikor beleébredtem az altatásba. Igen, van ilyen.
Még több kép a galériában
Többek között emiatt is erősödött meg bennem a döntés, hogy visszamegyek Afrikába a Bamako ralival, amit egyszer már megcsináltam 2015-ben, de akkor a versenykategória miatt kicsit sietősre sikerült a sztori. Én meg a baleset óta nagyon nem akarok sietni, sehova. Két perc az élet, közhely tudom, de aki átélt ilyesmit az soha nem felejti el, hogy egy szempillantás alatt ott maradhatunk.
Az ötlet még nyár elején fogant, akkor vettem is egy lazán 30 éves Mercedest, későbbi nevén Rozalindát és elkezdtük a felkészülést egy szinte már gyerekkori barátommal, Zsófival. Így kezdődött.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ő megjárta már Nepált, én Afrikát, nagy meglepetés egyikőnket sem értheti, csak az összezártság, ami odaver az embernek, de az azért eléggé megtépázza az idegeket. Ezzel számoljatok, ha bármi ilyenre adjátok a fejeteket, a legnehezebb része az emberi, nem a határ, nem a papper kitöltés, vagy a sivatagban alvás, az összezártság szed szét sok embert, de rendesen.
Olyanokat tudunk akiknek húszéves barátsága szakadt meg a sivatagban, meg hagyták ott egymást egy kőszikla lábánál és ez nem legenda, megtörténik. Nagyon kiélezi a figyelmet egy ilyen szitu, a másikban az összes hülye hibát meglátod, ha picit ügyes vagy, akkor ezzel együtt a sajátjaid is felszínre kerülnek.
Egy-egy ilyen összezördülés esetén a legjobb megoldás a csönd, várni, mert mindig elmúlik amúgy, és rájössz tökre szereted a másikat, nem utolsó sorban vele tervezel célba érni, nem igaz? Szóval megtanulod befogni a szádat jó esetben.
A rali Budapestről indul, most kétévente rendezik, az idei cél Banjul/Gambia volt. Egészen odáig ennek kiemelten örültem, Szenegál egy álom, de ne szaladjunk előre.
A kocsi felkészítésére minimális összeget és energiát szántam, úgy mentek kifele a zsebemből a tízezrek, hogy nagyon észnél kell lenni, a low budgettel is felejthettük. Low budget témában íme egy expert nektek, olvassátok, támogassátok! A kölcsön CB beszerelés és felantennázása volt csak 25 000 Ft, hogy egy tételt említsek.
Sütiék rendbe vágták a kocsit, tényleg baráti fillérekért, le is ment majdnem a végéig egyetlen defekttel, az meg benne van a pakliban mindenkinek. Forró a beton és szar az út mindenhol, nehéz megúszni bármivel is nyomuljon az ember. Meg volt hát mindenünk, bátorságunk is, amikor eljött a rajt napja, apró para reggel, nem megy le a kocsi Genováig sem, persze végül nem volt semmi gond. Onnan meg már egy ugrás Afrika, beteleportáltunk. Komppal mentünk át, igaz itt két lehetőség van. Mehetsz le Gibraltárnak, ahol menetrend szerinti óránkénti járat visz át, van aki erre esküszik. Én a Genovai kompra.
Rajt tehát pénteken, hétfő délután 6 magasságában kiállsz Afrikai földre és örülsz, vagy éppen örülnél, ha nem szívatnak meg a szkennerrel meg ide-oda küldözgetéssel a vámosok, zsupsz 3,5 óra, ezzel kell számolni, itt kérem minden „no problem”, de az minimum két óráig eltart.
Kivergődtük magunkat olyan éjjel 11-re, így az aznap esti „lemegyünk Casablanca-ba” ugrott, maradtunk Tangerben, a Continentalban. Marokkói szállóda az öböl felett a hegyen, elég állat, csak kicsit megfagytunk éjjel, más gond nem volt. Imádom, állandóan fázni megyek Afrikába.
Másnap leszakadtunk a többiekről, és valóban lementünk a „beautiful friendship” városába, csudafasza út volt, még annál is inkább jó érkezés, két óránkba telt átmenni a városon. Egy átlagosan közepes szállodában voltunk a Miami utánzatú beach mellett, lementünk sétálni a partra, ettünk és szerintem aludtunk egy laza 12 órát.
