Marcsa visszament Afrikába – Bamakó Rali a MaryCarry csapatával
A ruháinkat kimostuk, meg is száradt másnapra, amikor meghoztuk az egyik legrosszabb döntésünket az út során, nekiindultunk a Rosso-i határnak egy nappal a tervezett szenegáli érkezés előtt. NE MENJETEK ROSSO-ba ide leírom, mert az itinerből hogy-hogy nem kimaradt, így csak arra tudtunk hagyatkozni, hogy a másik út Djama-ba nagyon rossz, kátyús, amit szerettünk volna elkerülni.
Na sikerült 3 órát küzdeni a kikötés után. Ha mégis Rosso-nak mennétek mondom a megoldást. Minden nagyon fontosan szaladgáló és neked ajánlkozó embert levegőnek nézni, NEM FELIDEGELNI magad és menni irodáról irodáig. Ha pedig találsz egy angolul vakeró valóban oda tartozó embert, azt addig nem elengedni, amíg át nem jutsz a kapun. Bociszemekkel nézni akkor is ha pasi vagy, különben lehúznak mint állat, minket is le akartak egy százasra pluszban. Euró.
Nem fizettünk, és valahogy a végére lett megoldás, jött egy öltönyös nagyon fontos ember, aki adott nekünk egy roppant hivatalos pecsételt papírt, hogy a kocsi belépett az országba velünk együtt, és ezért semmi extra pluszt nem fizettünk. Zsófi érdeme, na jó az enyém is, mert hihetetlen nyugalommal kezeltem a helyzetet egészen a végéig, akkor szállt csak kicsit el az agyam, mikor még két kapun kellett átjutni, mert ez, meg az is egy külön service. Kérem.
Hiába van papírod még triplán ellenőriznek, pénzt meg mindenki próbál kérni, de ne adjatok. Lényeg, hogy este 11-re a Zebrabarban voltunk, vissza is akarok menni Szenegálba, ez volt az út legjobb része, minden szempontból.
Az előreszaladás miatt két teljes napunk volt itt, egy olyan fasza bungalóban, hogy még baldachin is volt az ágy fölött, ami Zsófi szerint szúnyogháló, nekem nem az, de mindegy. Frankó fürdő, bár, kaja, svájci tulajokkal, akik kicsit be voltak feszülve a sok vendég érkezésére, de mit várjon az ember a svájcitól ugye.
Alvás és egész napos lazulás sétálás, rákok piszkálgatása után megérkezett a mezőny este, írek, olaszok, magyarok, mindenki megitta és ette magáét. Sütiék is megjöttek, megint rengeteget röhögtünk, meg ettünk paprikás krumplit, köszi Metzker Pisti, és dumáltunk hajnalig.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Na ettől a mutatványtól a másnapi kelés nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, sikerült fél délig szédelegni mindenfelé meg meginni a gyógysöröket, így késve indultunk csak Kaye Boubou felé, nem kapkodtuk el az indulást na. Itt már végigkísérte a napot a „tudok Tambacounda-ban egy jó hamburgerest” téma, másnaposan mi más kívánna az ember ugye, szénhidrátot cukkorral ha lehet folyamatosan egész nap. Itt is a válasz az otthon miért nem iszom kérdésre.
Megálltunk Touba-ban megnézni a mecsetet, a helyi vezetőjük kísért minket körbe, miután beburkoltak mindenkit hosszú gatyába meg a nőket leplekbe. Óriási épület, amit éppen marokkóiak (vagy marokkói tervek alapján, nem emlékszem) újítanak fel, telerakták carrarai márvánnyal, meg minden drága cuccal és persze nem tartanak vele sehol.
A mecset alapítója és fia itt vannak eltemetve két ilyen kisebb kockában, mint amilyen Mekkában is van, ott imádkozhatsz, azaz ott is, de szigorúan nők és férfiak külön, mindig. Nekünk is csak úgy engedtek fotózni ha külön álltunk, abban az esetben mehetett nő és férfi egy képre, ha férj és feleség voltak. Amúgy nem. Itt jött a pont, amikor a csávó megkérdezte, hogy és az én férjem az hol-merre, mondtam otthon, mire a válasz, hogy aaaa akkor you are a free woman, how great is that, az anyám úristenit bekóstolt az arab! Tutira odavizionált magának hatodikként a sorba.
Nem értünk be este a kempingbe, mert járhatatlan volt az út, így kinn aludtunk a mezőn, szavannán na, kocsik egy körbe rakva, sátor kidobva, hideg volt még itt is, de kibírtuk valahogy. Reggel lövésekre ébredtünk, aminek fele sem tréfa. Igen gyorsan meglódultunk a tambacoundai Best Burger irányába, ahol végre kaptam hamburgert kólával. Kánaán. Mégiscsak hatott a toubai mecset és felkerültem a mennyországba.
A városban szuper kis lázongások voltak, így néhány kerülőutat kellett alkalmazni, hogy kijussunk onnan. Nagyon komoly oka volt a dolognak, a helyi erők be akarják vezetni a jogosítványt motorra is, így a motorosok meg az autósok csépelték egymást, meg bazinagy tüzeket gyújtottak a nagyobb utakat lezárva ezzel, de velünk nem foglalkozott a kutya sem.
Érdekes, ha ilyen helyzetbe kerülsz nem félsz. Ez amúgy marha nagy rákfenéje az emberi létnek, hogy előre parázunk mindenen, ami ki tudja bekövetkezik-e és amikor ott fekszel például elütve a betonon, ahogy én feküdtem tavaly júniusban, akkor MÁR nem félsz, átkapcsol az agyad. Ne fossatok, a paráink nagyon kicsi százaléka történik csak velünk!
A vadkemping után irányban Wassadou felé vettük magunkat, nem tudtam, hogy ez lesz a csúcsa az útnak, ők is (Zebra és Best Burger dettó) fenn vannak a Tripadvisoron, persze mínusz kettőre értékelve, gondolom eltéved amerikai turisták Hiltont vizionáltak a helyére. Igazi afrikai kalyibában aludtunk, ahol haverunk két leguán volt a plafonon, és ettünk-ittunk buliztunk a Gambia partján, ahol páviánok rohangáltak a fákon, meg vízilólesre mentünk délután, ahol vízilovat nem, de a nyomát megtaláltuk.
Mindenféle madarak jönnek-mennek amilyet otthon soha nem láttál, a víz, a fények az emberek, nekem minden egy csoda volt Szenegálban és itt jegyzem meg, nagyon olcsó a repjegy Dakarba. Ide nagyon húz a szívem vissza, nem engedtem még el a gondolatot, hogy jövő januárban eltengődöm itt egy hónapot fillérekért a melegben. Zsófi szerint horkoltam, ami nem igaz, de a lényeg hogy óriási jókedvvel ébredve nekimentünk a másnap esti célnak, ahonnan menten tovább is állunk a következő esti kempingbe.
Janjanbureh hagyott némi kívánnivalót maga után, kicsi poros koszfészek volt, nagyon kevés szállás lehetőséggel, így a csapat leszavazta a szarok rá és maradok, mert szól a zene hozzáállásomat, és átrángattak a szó legszorosabb értelmében Tendaba-ba. Rángattak, mert a kocsi még előző nap kezdte megadni magát, ám kiderült nincs extra nagy probléma csak az üzemanyag ellátás gyengélkedett, egy szelep szállt el, amiatt szívott levegőt a cucc.
