Kezes kis egyhengeres – Honda CRF300L 2021 teszt
5 napot volt nálam a kis CRF, és teljesen beleszerettem – ha lenne egy bátyja, úgy 6-700 ccm körül, akkor komoly kihívás lenne hűségesnek maradnom dörzikémhez.
Dörzsöltem a kezem, amikor kiderült a tesztmotorozás időpontja, ugyanis pont a pünkösdi hosszú hétvégére esett. Szóval alig vártam, hogy három napon át motorozgassak. Persze, ahogy ezt a birge elképzelte, ebből kábé két és fél napon át esett, szóval végül alig 500 km került bele a kis CRF-be. De hogy őszinte legyek, már az 5. kilométernél belopta magát a szívembe.
Amikor péntek délután megláttam, hogy ott vár rám a Honda szalon előtt, kicsit kiégette a retinámat élénkpiros színe. Ránézésre kaptam egy enyhe sokkot: biztos, hogy le fog érni erről a lábam? A saját motoromról is épp csak a lábujjhegyem éri az aszfaltot, ez meg akárhonnan is néztem, magasabbnak tűnt.
Kellemes meglepetés volt hát, amikor ráültem, és kiderült, hogy még alacsonyabb is kicsit, mint a DR-Z. Valami optikai csalódástól tűnik magasabbnak. Ezen felül kellően karcsú is, így mindkét lábam telitalppal lent volt. Egy pont tehát azok szemében, akik alacsonyabb lányként is szeretnének belekóstolni az enduró-életérzésbe.
Apropó lányok: ti szoktatok nevet és nemet adni a motorjaitoknak? Én 7. éve hajtom a DR-Z 400-at, biztos vagyok benne, hogy egy izgága kamaszfiú veszett el benne. Ehhez képest a CRF egy laza, vagány csaj, karcsú, puha és kecses. Azért nem kell félteni, kiáll magáért.
Beindítva kellemes kis egyhengeres mormogása van. Nem kiabál, csak úgy eldömdömözik magában. Menet közben ez kissé gyengélkedő kecske mekegésre módosul, ezért ha örökbe fogadnék egy ilyet, biztos, hogy kipufogócserével nyitnám a közös életünket. Amúgy nem zavaró, csak én személy szerint jobban szeretem a mély hangú pasikat. Ízlés dolga.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A Honda Szallerbeck az Üllői úton található, ami azért jó, mert kiállsz a parkolóból pénteken csúcsidőben, és rögvest bele vagy dobva a mély vízbe. Értelemszerűen egy másik motornak máshol fog a kuplungja, más a féke, meg egy csomó mindent nem találsz rajta elsőre, szóval egy élmény egyből a kocsik között szlalomozni vele. Én a biztonság kedvéért behajtottam az első kis utcába, és mentem 2-3 ismerkedős háztömböt, hogy összehaverkodjunk.
Szerencsére ennél többre nem is nagyon van szükség vele. Igazi kis kezesbárány, szóval vissza az Üllőire, Hungária, Váci út, 2-es, és irány Vác, mert ott volt találkozóm egy ismerősömmel. Rögtön meg is állapítottam, hogy ez a motor igazi nagyvárosi dugóra termett.
Mindenhol elsuhan, dinamikus, a kátyúk meg sem kottyannak neki. Nagyon jól lehet vele lavírozni szűk helyeken, a futóműve egy álom, a féke úgyszintén, elég rágondolni, és már meg is áll. Ettől csak az első egy-két alkalommal akartam orra bukni…
Nagyon mozgékony kis gép. Jól gyorsul, minden mozdulatodra azonnal reagál, de érdemes szem előtt tartani, hogy azért nem egy izomállat. 300 ccm és 27 lovacska van benne, szóval nem ezzel fogod legyorsulni a Hungárián a sportmotorokat, amikor zöldre vált a lámpa.
Faroknövelésre kimondottan nem alkalmas. A váltója felfelé pontos és vajpuha, lefelé kissé izmozni kell vele. Nem mindig akarja elsőre bevenni a sebességet, főleg, amikor egyszerre többet váltanál, például mert pirosra vált előtted a lámpa. Többször is jártam úgy, hogy becsorogtam szépen a sor elejére, majd nem sikerült négyesből visszaváltani eleget, aztán ott szerencsétlenkedtem, amikor zöldre váltott a lámpa…
Erre a szalonban azt mondták, hogy nyugi, be fog kopni. A tesztmotorban alig 1200 km volt, amikor elhoztam, normális jelenség. Mivel korábban sosem hajtottam ilyen újszülött motort, hiszek nekik.
Az első 5 váltófokozat rövidebb, a hatodik hosszabb. Lent dinamikus, hosszú távon, nagy tempónál viszont kiegyensúlyozottabb, alacsonyabb fordulatszámon lehet vele utazni. Ez nagyon kényelmessé teszi. Egy hátránya van: az ember megszokja a lelkesedést, ezért hajlamos azt hinni, hogy előzés előtt nem szükséges visszaváltani, mert van még benne annyi erő… nos, hatodikban már nincs. Erre oda kell figyelni, de hamar megszokható. Amúgy 90-110-ig kényelmes, utána már kicsit kapaszkodni kell, mert szélvédelem természetesen nuku.
A saját motoromhoz képest rengeteg extra van rajta: ABS (egyetlen gombnyomással kikapcsolható), fordulatszámmérő, pontos idő, üzemanyagszint, átlagfogyasztás, működő km-óra, indexek… bocsánat, elkanyarodtam.
Szóval az első utunk Vácra, pontosabban Szendehelyre vezetett. Az úton kedves kis kanyarokkal, amiket bizony nagyon szeretett a CRF. Biztos, ami biztos, el is tévedtünk párszor, meg még utána is tekeregtünk hazafelé. Minden pillanatot nagyon élveztem, igazi élménymotorozás vele bárhova is menni.
Szerettem volna beiktatni némi offroadot is a tesztbe, de annyit esőzött előtte, meg közben, hogy mindenhol dagonya volt. Az meg valahogy nem vonzott, mert annyira még nem volt meleg, hogy minden pocsolyában csobbanjunk egyet, aztán vizes cuccban motorozzak hazáig.
A szakadó eső miatt a szombat és a vasárnap nagyjából ki is maradt. Hétfőn tudtam megint elvinni egy körre, kifejezetten azzal a céllal, hogy kanyarokat, és minél rosszabb minőségű utakat vadásszunk. Ha már terepezni nem lehet, legalább némi aszfaltos endurot nyomjunk, ugyebár, és kis hazánk útjai bőven szolgáltatnak erre lehetőséget…
A CRF jól vette az akadályt, még a legkátyúsabb úton sem kellett a fiktív veseköveim miatt aggódnom. Alapvetően végigvigyorogtam a napot, akármerre is mentünk.
Eljött a kedd, dolgozni kellett. Hondácska szomorúan várt rám a parkolóban egész nap, és csak este került elő, amikor bokszedzésre mentem. Utána picit (nagyon) le voltam fáradva, de mivel másnap vissza kellett adni, még muszáj volt kihasználni az utolsó közös éjszakánk, és bejártam Budapest nagy részét, hogy mindenhol lőjek róla egy-egy szexi fotót.
Hja kérem, nincs is annál jobb levezetés edzés után, mint a 140 kilós motorkát még körbetolni a fél budai várban, és minden 10. centinél lefényképezni…
Szociálisan is megállja a helyét. Akármerre jártam, mindenki elismerően nézegette, kérdezett róla. Jellemzően amúgy méretre és teljesítményre is nagyobbnak hiszik, mint a valóság. Sokan kérdezték meg, hogy ér le róla a lábam. Ekkor én már csak sejtelmesen mosolyogtam.
Neonpiros színe feltűnő, és népszerűvé teszi, bár nekem az ülés már túl rikító. Kicsit retro, és nagyon bántja a szemem. De hát motort nem a színe miatt választunk, ugye, csajok? (Meg különben is, ízlés dolga, volt, akinek pont ez tetszett.)
Összefoglalva
Egy nagyon kezes, barátságos, de ugyanakkor dinamikus és vagány kis enduro, amit sok szeretettel ajánlok minden kezdőnek és közepes termetű csajnak. Nincs benne semmi nyersség, vagy agresszió. Lovasával tökéletes összhangban teszi a dolgát és élmény vele a motorozás.
