Kétkeréken a Zselicben – Csam Szülitúra
A szálláskeresés egyébként először akadályokba ütközött, mert Kaposmérőn épp Kassai Lajos tartott versenyhétvégét, és a lovasííjászok mindent lefoglaltak a környéken. Boldogasszonyfa szerencsére már kívül esett a látókörülön, itt szinte egyedül voltunk a horgászparadicsomban.
Az első találkozási pont Kistarcsán volt péntek délelőtt tízkor. Próbáltam figyelembe venni, hogy a pénteki forgalom elég húzós a fővárosban, így azt reméltem, hogy a reggeli csúcson már túl leszünk, a délutáni viszont még nem kezdődik el ilyenkor. Azért így is sok volt a kocsi a városban, de szerencsére a Hungária Körúton felhúztak egy buszsávot (amit visszafelé pont utánunk szedtek fel, tehát csak nekünk készült), így csont nélkül átértünk az érdi benzinkútra a második találkozóhoz.
A következő megállónk Dunaföldvár volt, ahol ebédeltünk is egyet, hiszen épp ebédidőben értünk oda. Innen még majd’ két óra volt hátra, amit egy dombóvári tankolással teljesítettünk.
Délután 5 körül foglaltuk el a szállásunkat, lepakoltunk és megismerkedtünk a tereppel, majd újra motorra száltunk, hogy Szigetváron beszerezzük a reggelire valót, és vacsoráztunk egyet a 67-es vendéglőben.
A pincér – a tulajdonos férje (?) – nagyon kedves volt. Mikor elpanaszoltuk, hogy másnap kánikula lesz és a horgásztóban nem lehet fürödni, felajánlotta, hogy fürödhetünk a fogadójuk medencéjében, ha megígérjük, hogy az ebédünket is náluk fogyasztjuk el. Persze hogy nem tudtunk ellenállni a kedves invitálásnak, főleg, hogy mindezt megbeszélte az apósával is.
A másnap nem kezdődött túl korán, hiszen este sokáig trécseltünk, az út is hosszú volt, úgyhogy volt mit kipihenni. Miután összekaptuk magunkat, átmotoroztunk Bőszénfára, ahol szakszerű túravezetésben részesültünk Sárának köszönhetően, aki tavaly csinálta meg a motoros jogsiját és kb. 25 éves ismeretség és kb. 20 év csend után újra felbukkant az életemben a Csajok a motoronnak hála.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A szarvassimogatás meg a trófeakiálítás után ideje volt harapni egyet, úgyhogy ahogy megbeszéltük előző nap, ismét a 67-es étteremben ettünk. Épp esküvő volt, így az asztalunkat a parkoló mellett egy fedél alatt helyezték el. Nagyon romantikus volt, egy helyen ültünk a motorokkal.
A hőmérséklet délutánra a tetőfokára hágott, úgyhogy miután leraktuk a motorokat a szálláson, visszasétáltunk strandszerkóban, hogy csobanhassunk egyet a csábító hűs habokban. A medencében egyedül voltuk, és úgy tűnt, nem is sűrűn használják, ezért a döglődő rovarokat is kihalásztuk egy hálóval.
Ezek után nem esett jól, hogy megjelent a tulajdonos anyja (a pincér anyósa), hogy ebben a medencében csak a szállóvendégek fürödhetnek, mert ők 70 000 Ft-ot fizetnek a köjálnak, hogy ellenőrizzék a vízminőséget minden hónapban. Miután elmondtuk, hogy nem magunktól szöktünk be, és köszönjük ezt a számunkra hasznos információt, tovább fürödtünk, amíg a nap már nem sütött a medencére. Bár azt még nem tudtuk, hogy mi lesz a vacsora, elhatároztuk, hogy anyóspajtinak hála ma bitos nem foguk az éttermükben enni harmadszorra is.
