Két legyet egy csapásra: Honda XL 750 Transalp 2023 teszt – VIDEÓVAL!
Már megvolt a tesztmotorozás időpontja, mikor Stefi kitalálta, hogy menjünk el pár napra Horvátországba. Habár a családdal egyeztetni kellett, teljesen kézenfekvő volt, hogy egy túraendurót egy motoros túrán lehet legjobban letesztelni. Ezzel a családot is meggyőztem.
Azért kicsit aggódtam, hogy úgy járok majd, mint a nagy Rebellel. Ha kényelmetlen lesz, vagy nem tudom rá felókumlálni a csomagomat, már nincs mit tenni, mivel a Sikló a szalonban maradt cserébe. Szóval ha menni kell, hát menni kell, még ha kényelmetlen is a tesztmotor.
Szerencsére nem így lett. Már az M0-ás autóúton hazafele kiderült, hogy jóban leszünk. A derekam legalábbis nem fájdult meg rajta hazáig, kiváló a szélvédelme, puha a kuplung, könnyű a váltó és bírja a tempót is, amit Stefi diktálni szokott, ugyanis megnyerte a túravezető szerepet, mert neki van GPS tartó a motorján.
Csomagolás probléma
Mivel a tesztmotoron nem volt doboz sem, kis fejtörést okozott, hogy mibe csomagoljak négy napra. Szerencsére a csomagtartó konzol alap felszereltség, így nem a hátsó ülést foglalta el a csomag. Először arra gondoltam, hogy a louisos PVC hengertáskát kötöm fel valahogy, de aztán találtam egy Deemeed hengertáskát a padláson, amit a férjem használt régebben, és már el is felejtettük, hogy van.
Pont jó volt a méret, minden belefért, amit terveztem vinni, csak éppen, mikor bezártam volna, kiderült, hogy a középső rekesz cipzárján nincs kocsi, nem lehet lezárni. Mivel már kedd volt és két órán belül szerettem volna elindulni Stefihez, gyors újratervezésre volt szükség. Végül a megoldás Dudás Zoli volt, a csömöri motor-kárpitos barátunk, aki azonnal hadrafogható volt, és végül a táska egy másik zsebéről leszerelt cipzárkocsival megoldotta a pánikhelyzetet. (Amúgy ezek a táskák nem örök garanciásak? – merült fel bennem a kérdés, bár ahhoz gondolom kellene a számla…)
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Még több kép a Honda XL 750 Transalpróla galériában
A nagy izgalomra és a kb. 35 fokos melegre való tekintettel el is ment a kedvem a hirtelen elindulástól, meg a férjem is azt mondta, hogy várjam meg, míg hazaér a munkából, hogy megnézze, elég jól kötöttem-e fel a csomagomat. A végén még meg is dícsért, annyira jól sikerült. A táska saját hevederei mellett még két gumipókot is felhasználtam a biztonság kedvéért, de tényleg meg sem mozdult a pakk a rángatásra.
Még örültem is, hogy így alakult – mármint hogy nem volt gyári doboz a motoron – mert nekem valahogy nem jönnek be ezek a túl hátra, túl magasra szerelt csomagok. Nemcsak azért, mert olyan, mintha külön életet élnének, hanem mert az az érzésem tőlük, hogy a motornak magasra és hátra kerül a súlypontja, és így könnyebben egykerékre áll majd. Bár a Transalpnál ilyen nem történhet, hiszen gyárilag egykerekezés gátló is van benne.
Mondjuk nem tudom, hogy működik az egykerekezés gátló, szerencsére nem volt rá szükség, vagy nem vettem észre, hogy működésbe lépett. Nem úgy, mint az automatikusan kikapcsoló indexeket, amit eddig talán csak a Siklón, illetve a Harley-Davidson modelleken láttam. Stefi szerint „naggggyon veszélyes”, ha kint marad az index. Én nem érzem ennyire durvának, de mindenképp könnyebbség. Mondjuk így is mindig nyúltam a gombhoz a kikapcsolás miatt.
