Jenny: Mindenki mondta, hogy ne akarjak motorozni soha

Már kisgyerekként imádtam a motorok hangját, és tetszett, ahogy be vannak öltözve és olyan furán járnak olyankor a motorosok.

12-13 évesen robogóval vittem a 2 bátyámat úgy, hogy én voltam a sofőr. Persze kietlen utakon. Mondták is, hogy soha többé nem ülnek fel mögém. Talán 17 éves lehettem, amikor apukám mögött ültem először „nagy” motoron. Imádtam, hogy 17 perc alatt lent voltunk Baracskán a papánál.

Aztán az első párom, aki motorozott, sajnos elszenvedett egy balesetet. Piros lámpánál állt és hátulról elütötte egy autó. Ami miatt vérmérgezése lett és le kellett vágni a bal lábát térd alatt. Ha protézissel is, de a mai napig robogózik, mert a váltós motort nagyon nem érzi még az átalakított váltó pedállal sem.

Mindenki mondta, hogy ne akarjak motorozni soha, mert ilyen meg olyan veszélyes. Aztán jöttek az ismerősök és motoros haverok (sok apám álltal megismert ember), aztán az utaslét három éven keresztül. Imádtam. Nem is terveztem, hogy valaha is akarok én vezetni, mert annyira szerettem, hogy mindenkinek más a vezetési stílusa. Próbáltam alkalmazkodni mindegyik sofőrhöz.

Aztán egyik pillanatról a másikra beiratkoztam a motoros suliba. Rá egy hétre kicsúsztunk egy kanyarban Tatabányán (persze utas voltam) na mondom megint cseszhetem a mocit egy időre. De tavaly sikeresen elmentem a pályára gyakorolni. Hááát, mit ne mondjak, azt hittem, hogy ez sokkal egyszerűbb lesz, de nem.

Négy hónap és egy napot „szenvedtem” a rutin és forgalom feladatokkal. Volt benne sok nevetés és még több sírás. Akkor A2-es jogsit szereztem. Ebben az évben tavasszal pedig saját motorral megcsináltam a kiegészítő vizsgát az A-korlátlanra.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Első motor, amit vezettem a suliban az egy 125-ös Yamaha volt. Aztán harmadik alkalommal egy 600-as Banditot kaptam, amivel el is dőltem. Utána inkább egy Suzuki GS 500-at adtak alám, ebből lett az A2-es jogsi.

Végül vettem egy Kawasaki Er6N-t. Ezt nagyon sok ismerősöm ajánlotta kezdő motornak. Azt vezetem már egy éve, három hónapja és négy napja (de ki számolja ). Vezettem még gyakorlásként egy Yamaha Fazert is. Voltak is gondjaim vele. Megállni azzal a motorral csak úgy tudtam, hogy 2 ismerősöm várt az út végén a motor mindkét oldalán, mivel nem ért le a lábam a földre.

Egyébként 156,5 cm vagyok és 46 kiló. A motorom forgalmijába 198 kg van írva. Álom motorom az egy Yamaha MT09 lenne, de a blokk azon a motoron pont olyan helyen van, ami miatt szintén kevésbé ér le a mociról a lábam. A mostaniról is csak lábujjhegyen, de mar megtanultam vele szépen megállni.

Igaz, mostanában kevesebbet motorozok sajnos a sok meló miatt, viszont nagyon sok tanulás van még előttem. Sok-sok tapasztalat-szerzés kell még, hogy stabilabban és még magabiztosabban tudjam róni az utakat. Ráadásul a mostani párom is el akarja kezdeni a motoros jogsit, hogy tudjon jönni velem motorozni…