fbpx

Honnan jutott neked eszedbe, hogy motorozni akarsz?

csajok a motoron kekedi enikoRengetegszer kapom meg a kérdést. Kicsi rosszallással is van fűszerezve a dolog. Megkaptam már azt is, hogy hogy lehetek ennyire felelőtlen 3 gyerekes anyukaként. Mennyire veszélyes a motorozás, és mi lesz a gyerekekkel, ha velem történik valami… bla -bla-bla…

A párom a legutolsónál rendesen megsértődött: “Ja, hogy én csak az apjuk vagyok. Én nem számítok, mehetek nyugodtan motorozni, az nem gond, ha velem történik valami.” Azért az már jelent valamit, ha ő is besokall az ilyen megjegyzésektől.

Fel sem fogtam igazából, egyszer csak a saját motoromon ülök, és épp a próbakört tesszük, de hogyan is kerültem én ide, vagy mi volt egyáltalán az indíttatás? Őszinte leszek: halvány lila f… fogalmam sincs.

Persze megközelíthetném gyerekkoromtól a dolgot. Hallottam regéket arról, amikor a nagyszüleimnek Pannóniája volt, amivel nagyanyám a határban gurult át a szomszéd településre a két gyerekkel (apukám és az öcskös), mert a közúton a rendőr megbüntette volna, hogy jogosítvány nélkül motorozik. Szintén az ominózus Pannóniáról mesélt apukám, hogy ő gyerekként felült rá, ki is tolta talán, mert annyira ki akarta próbálni, majd a tisztességes veréstől rettegve megszenvedett vele, hogy ne vegye senki észre, hogy piszkálta.

Volt egy beszélgetés apukámmal

Arra határozottan emlékszem, hogy még gyerekkoromban volt egy beszélgetés apukámmal. Csillogó szemmel mesélte, hogy valahol eldugva van egy motor a műhely hatalmas felhalmozott kupijában, aminek már a váza annyira nincs meg, de talán még meg lehetne bütykölni, hogy működjön, és akár lehetne építeni köré egy vázat. Csak ide a szőlőbe kijárni. Merthogy az annó az ő motorja volt. Nagyon nem tudtam elképzelni az én apámat motoron. Mondjuk a fiatalkori képei alapján viszont simán.

Továbbra is a gyerekkorom vonalán maradva rajongtam a két kerékért. Meg voltam veszve, hogy biciklim legyen. 15 évesen kaptam meg az első tényleg saját biciklimet, amivel mindenhová IS jártam, mert egyszerűen imádtam. Imádtam azt, hogy mehetek, hogy gyorsabban haladok, hogy könnyű, és csak úgy iszonyúan büszke voltam rá.

Rengeteget jártunk barátnőmmel, és a kedvenc az volt, amit a lábbal hajtással nem értünk el, hogy egy nagyon meredek dombon fék nélkül száguldottunk le. Egyszer sem estem el. Aztán kinőttük a völgyet, középsuliba pedig legnagyobb szomorúságomra, a távolság miatt nem mehettem bicajjal.

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE Budapest Média Intézetében Kommunikáció és PR szakon, diplomamunkámat a Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Facebook Hozzászólások