Greeny: Felemelő érzés minden egyes alkalom, amit a nyeregben töltök
A motorozás gondolata valahol 16 éves koromban ért utol, amikor egy barátom elvitt maga mögött egy rövidebb körre. Ha jól rémlik, egy régebbi, zöld Kawasaki Ninja volt. Hát, nem egy gyalog-galopp azon hátul ülni úgy, hogy egy 3 számmal nagyobb sisak van az ember fején. Nem láttam semmit és konkrétan az “életemért kapaszkodtam”.
A rendes nevem Ambrus Csilla, de a többség Greeny-nek szólít. Erdélyből származom, Csíkszeredában születtem, itt is nőttem fel, s remélem itt-vagy a környéken-fogok megöregedni. A táj csodás, hegyek vesznek körbe, mondanom sem kell, mekkora élmény a két keréken gurulás felénk.
Mindezt a különleges tapasztalatot félretéve kezdtem utánanézni, milyen motorok is vannak. Rájöttem, több kategória létezik, nem csak a gyorsulási. Úgyhogy egészen “rákattantam”, mondván, egyszer majd bejárom a világot a saját motoromon.
25 éves koromra lett egy motoros pasim, aki – bár nem tartott sokáig a dolog – megszerettette velem a chopper/cruiser kategóriát. Egy 535-ös Yamaha Virago-n kezdtük, majd cserélt egy Suzuki M800-as Intruderre.
Még hátul ülve is éreztem, mekkora különbség van kategórián belül is, mennyivel stabilabb, mennyivel másképp dől az M800 a Virago-hoz képest.
Rá két évre nagyon elszerelmesedtem, s mindent feladva kimentem Angliába egy olyan álmot kergetve, amely sosem vált valóra. Nem csak pénzügyileg, lelkileg, és fizikailag is taccsra mentem. Ekkor volt a nagy bumm, ekkor döntöttem el, hogy “nem leszek én benzintyúk” soha többet, és ekkor iratkoztam be a sofőrsuliba úgy, hogy még itthon sem voltam, és a mérleg nem akart 47 kilónál többet mutatni alattam.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Kellett valami, amibe kapaszkodhatok, hogy érezzem, van amiért küzdeni, ami elég merész és figyelemlefoglaló ahhoz, hogy el tudjam terelni a gondolataimat az adott helyzetről.
Egy Yamaha Fz-6n-en tanultam a suliban. Emlékszem, megkérdezte a tanár, tudok-e biciklizni, mire én: hááát nem nagyon. Felkacagott, s csak annyit kérdezett: hát, akkor hogy lesz?
Az első órán végülis nem volt gond, hamar rá éreztem, bár borzasztóan féltem felvenni a lábam, kanyarodni. Lehetetlennek tűnt, de a nap végére a felét a gyakorlatoknak gond nélkül meg tudtam csinálni.
Következőben annyira jól ment, hogy a tanár arra kért, egy nagyobb ívű kanyart kettesben vegyek be- na ez nem jött össze, mivel nem találtam a lábféket, és nem akartam elütni egy parkoló autót: be húztam az első féket. Mondanom sem kell, úgy kicsúszott alólam a motor, hogy kb. 5 méterre tőlem állt meg.
S ha ez nem lett volna elég, rá nemsokára egy figyelmetlenségből – vagy éppen figyelmességből, mert hátra fordultam, hogy jobban halljam a tanárt – kezdett dőlni a motor. S én “nagy vagány” meg akartam fogni, aminek a következménye egy kemény izom húzódás és -gyulladás lett.
Sántikálva mentem az elméleti vizsgára, ami egyébként 2 perc alatt sikerült, viszont a felépülés nagyon hosszas folyamata miatt sok órám kimaradt, vagy arrébb került. Úgyhogy október végén került sorra a gyakorlati vizsga, kemény 6 fokban. Majdnem tüdőgyulladást kaptam, mivel ha rendesen felöltöztem, annyira nem tudtam mozogni, hogy konkrétan felrúgtam a motort. De egyből sikerült minden.
Karácsonyra vettem meg életem első motor-szerelmét, mely egy Yamaha XVS 650, ismertebb néven Drag Star volt. Mondanom sem kell, hogy mennyire hihetetlennek tűnt az egész, nem beszélve arról, mennyire féltem tőle, mivel elsőre fel sem tudtam emelni a lábáról egyenesbe, és annyira másképp mozgott a Fazerhez képest, hogy már azt hittem, sosem fogom tudni megtanulni kezelni.
Aztán muszáj volt, lévén, hogy az autómat eladtam az angliai trip miatt. Egészen november közepéig használtam folyamatosan, hogy ne kelljen 8 kilométert gyalogoljak hazáig.
Maga a motor leharcolt állapotú volt, ezért sikerült jóval ár alatt megkapni, én meg úgy voltam vele, hogy tavaszig bőven van időm alkatrészt keresni. Arra viszont nem számítottam, hogy ez mennyire lesz nehéz.
Bár maga a motor elég elterjedt világszerte, nagyon kevés az alkatrész és borzasztóan magas árban találtam hozzá. Konkrétan vadászni kezdtem őket. Az üléseket teljesen újba húzattam, a tükröket, kipufogót, a króm elemeket 80%-ban kicseréltem, amit találtam. Ezen kívül kétszer cseréltem kanyarjelzőt, és ez eddig mind csak esztétika.
A problémák ott kezdődtek, hogy a műszaki vizsga előtt az olaj konkrétan ki ömlött a tartályából. S ettől fogva körülbelül havonta jártam a szervizeket, egyiket a másik után. Nem volt olyan utam, hogy ne legyen valami baj. Hol a lámpa nem égett, hol az aksit szívta le valami, hol a gyertya ázott fel, de örökös problémám volt az olajfolyással, amit bár több helyen próbálkoztak, nem tudtak teljesen megállítani.
Egyszer még a kulcsot is elhagytam menet közben, elromlott a kontaktház, s messze itthonról vettem csak észre, mikor próbáltam tankolni. A Drag-on nincs benzin mérő, úgyhogy csak remélni tudtam, hogy haza érek vele, mert nagyon nem lötyögött a tank.
Az összes létező tömítést és csavart a blokkban kicseréltük, mind hiába. Az első szezonom kétezer kilométerrel fuccsolt be, a következő nagyjából nyolcezerrel. Az idén lett volna a harmadik szezonom, de tavasszal megint bajosan robbant be a motor, ekkor már 170 kilométerre vittem a motort egy ismerőshöz, hátha tud vele valamit kezdeni.
A diagnosztika egyáltalán nem esett jól, a váltó kar kottyos, meg valószínűleg a motorban jóval több mérföld van, mint amit ír… viszont a karburátort nagyon jól beállította, a féket tökéletesre koptatta, s ki tudja mit kezdett vele még, de a Drag soha nem ment ilyen jól.
Viszont minden kár van van egy kicsi haszon alapon, míg a Drag járta a szervizeket, volt alkalmam kipróbálni jó pár motort. Köztük került néhány sport, túra-sport, cruiser, és túra-endúró is bőven – ez utóbbi tetszett a legjobban. Volt köztük Multistrada, 1150-es GS, 750 X, 650-es és 1000-es V-Strom, s bár imádom a cruisereket, olyan szinten kezdtem megszeretni és megszokni ezt a kategóriát, hogy a saját kicsi cruiseremen félve kezdtem vezetni.
Két hónap alatt bele raktam kb. ötezret a jelenlegi párom V-Stromjába – szerencse, hogy két motorja van, s ő jobban szereti a T100-asát – pedig elsőre fel sem mertem ülni rá, nem hogy vezessem.
Bár az 172 centiméteremmel magasnak számítok, a motoron terep gumik vannak, így magasabb az átlagnál, éppen hogy leér a lábujjhegyem. Maga a motor felvasazva, táskákkal, teli tankkal közel 250 kiló, magas súlypontú, szöges ellentéte annak, amihez szokva voltam.
A régi GS a boxer motorjával még könnyű préda volt ehhez képest, függetlenül a súlyától, mivel alacsony súlypontú volt, ez pedig egy igazi kihívás volt számomra. Sem tolni, sem közép állványra feltenni/levenni, sőt, a földről felemelni sem tudtam. Szépen lassan azonban kezdtem hozzá szokni, sokat segítettek a vezetés technikai képzések, melyekre szinte minden alkalommal más motorral mentem, hogy megtapasztaljam, melyik motor mire képes, mit jelent az ABS, mekkora a féktáv bizonyos típusokon, hogyan mozognak lassú sebességnél, de főleg, hogy megtaláljam a számomra tökéletes motort.
Végeredményképpen soha nem bántam meg, hogy letettem a vizsgát, s bár évekig úgy nézett ki, hogy a fennvaló sem akarja, hogy motorozzak, mindvégig kitartottam mellette. Nem csak a depresszióból szedett ki, rengeteget tanultam útjaim során, igaz barátokat szereztem, még álmaim pasiját is ennek a hobbinak köszönhetem. Felemelő érzéssel tölt el minden egyes alkalom, amit a nyeregben töltök, és nagyon remélem, hogy ez így is marad mindörökre!
