Frissen megjelentek

A magyar kiadás arról is elhíresült, hogy talán épp a hozzáértő lektor hiányának köszönhetően tele van értelmezhetetlen kifejezésekkel. Ahogy ebbe már több motoros film fordítója is beleszaladt, a colort „színeknek” írják a könyvben, a dragversenyt pedig gyorsulási- helyett vontatási versenynek.

A harmadik Hells témájú könyv még 2001-ben jelent meg magyarul a klub legendás alakjáról, Ralph „Sonny” Barger életéről, és a „Motorcycle Club” történetéről. A könyv a fordítás szempontjából sokkal jobban sikerült, mint az előző kötet. Talán ebből a könyvből tudhatunk meg a legtöbbet a klubról igaz, mivel Sonny írta, az információ bizonyára kissé elfogult, ezért tekintsünk rá úgy, mint a klub PR tevékenységének része.

Ezt támasztja alá az is, hogy Sonny, aki úgy lett a világ többezer motorosának példaképe, hogy az utószóban található bûnlajstrom alapján szinte többet volt börtönben, mint szabadlábon, a könyv világpremierje alkalmából dedikáló turnén vett részt a legnagyobb motorostalálkozókon. Az egyes helyszíneken szigorú ábrázatú klubtagok őrizték, hogy a klub ereklyéjét, a nagy legendát nehogy valami atrocitás érje. A félelmetes fellépés pedig minden alkalommal tovább emelte a klub körüli pátoszt, és növelte a rajongók vágyát, hogy egyszer ők is a hőn áhított klub tagjai lehessenek.

De szakadjunk el végre a „klubtól”. A legalaposabb motoros könyv szerintem az, ami nemrég a Totem Kiadónál jelent meg, a Motorozás Enciklopédiája. A súlyos mû több mint három kiló (kb. 3,2 kg), tehát nem ágyban, elalvás előtti olvasgatásra való. A szerkesztők olyan szerzőket szedtek össze, akik – a fórum kedvelt kifejezésével élve – már letettek valamit a magyar motorozás asztalára. És igen. Egy ilyen kötetet legszívesebben íróasztalnál vagy egy kényelmes fotelben ülve olvas az ember.

A könyvben a gőzgép feltalálásától indul a történet, és a motor felépítése mellett az öltözködéssel és felszereléssel kapcsolatban is megtudunk szinte mindent, és még híres motorosok is helyet kapnak benne. Még az is rengeteg hasznos dolgot talál a szépen szerkesztett oldalakon, aki évtizedek óta motorozik, vagy él motoros környezetben. Mivel még csak az első néhány oldalt olvastam el, egy ismerős hívta fel a figyelmem a Motoros Életérzés címû fejezet bevezetőjére, amelynek szerzője mintha a saját gondolataimat írta volna le:

„…Nincs motoros életérzés! Csak motorosok, akik élik a saját életüket, miközben mennek egyik helyről a másikra, elszigetelten élnek a saját kultúrájukban, ami teljesen más értékrendet követ, mint a körülöttük élő fogyasztói társadalomé. Nem beszélnek szabadságról, szembefújó szélről. Ezeket a közhelyeket azok találták ki, akik szeretnék megérteni a mi világunkat. Akiket nem érdekel, akik megvetik az utak poros vándorait, azok persze lenéznek minket…”

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Nos ennek az enciklopédiának csak paródiája lehet a másik idén megjelent könyv, a Motorgia. Az alkotással kapcsolatban szinte mindent leírtam már egy másik cikkben. A szerző magyarázkodásához pedig csak annyit fûznék hozzá, hogy bár a „kontrásoktól” is kaptam hideget-meleget (persze főleg hideget) magánlevélben és a nyilvános fórumon is, számomra mindent elmond az, hogy az iwiw-en a csaknem ötszáz ismerősöm közül, akikből kb. 400 motoros, egyetlen közös ismerősöm sincs vele.

Bevallom, valóban őszintén irigylem a bátorságát, hiszen nekem csaknem tizenkét év „szakmai gyakorlattal” sem lenne merszem belevágni a fejszém egy ekkora fába. Ettől függetlenül kívánom, hogy minél nagyobb példányszámot érjen el a könyve! És vígasztalsul még annyit: ez a rockszakma már csak ilyen… de szerintem ezt nem kell ezt elmagyaráznom egy motorosnak.

Folyt. köv.