Floridából jelentem: a Harley is kipipálva
Az idő csodás volt, és útközben még egy Harley-Davidson boltban is megálltunk New Port Richey-ben, ahol – hogy-hogy nem – éppen jótékonysági parti volt. Kezdem azt hinni, hogy itt állandóan parti van minden boltban. Körbenéztünk, fotóztunk párat, és már mentünk is tovább.
A farmról visszafelé a kisebbik húgomékkal jöttünk, akik követtek minket kocsival, és mikor valami szép helyet láttunk, megálltunk lefotózni a motorokat. Hiába, mindketten fotósok, szakmai ártalom… Így lett pár (száz) tengerpartos kép Dunedinben, és a végén még a naplementét is elértük Sand Key Beachen. Mindenesetre jól szórakoztunk, és már egészen kezdem megszokni, hogy folyamatosan fotóznak, pedig általában én állok a kamera másik oldalán.
Habár hulla fáradt voltam, mire hazaértünk az egész napos motorozás és farmozás után betegen, még várt egy program este: A Waterin Trough Nightclubba mentünk kockás ingben, cowboy kalapban linedancet tanulni. Szuper volt, még akkor is, ha nekünk már sietni kellett haza a gyerekeket lefektetni, mire elkezdődött az élet a bárban. Azért így is tanultunk három táncot, majd láthattunk egy-két komoly koreográfiát és izmos, kigyúrt securitys cowboyokat.
Ismét kipipáltam egyet a listámon.
Másnap végre megszereztük a Harleyt, amit már hetek óta kerülgettem. Egész pontosan egy 2003-as, jubileumi Harley-Davidson Fat Boyt, amit a Greg Custom Cycles átalakított egy kicsit. Amikor először ráültem, baromi nehéznek tűnt még ott a boltban, és egy kicsit paráztam is, hogy mi lesz, ha nem bírok majd vele. Sokkal nehezebbnek éreztem, mint a saját motoromat.
A másik bajom, hogy eleve nem szeretem a Fat Boy üléspozícióját, mert nekem túl alacsony a kormány, ami a hátamat olyan pozícióba kényszeríti, hogy egy idő után leszakad a derekam. Mondtam is Tonynak, hogy ha már nem bírom tovább, akkor motorozhatnak ők hazafele vele, aminek ő látszólag örült. Miután elment a motorért a boltba, még motorozott vele egy órácskát a környéken, szóval most már neki is Harley a vágya.
Ezen a napon Christine is újra csatlakozott hozzánk a Victoryval, így három motorral (Patti és Tony a Shadow-val, én a Fat Boy-jal) vágtunk neki az útnak a Homosassa Nemzeti Parkba manateekat (lamantin = tengeri tehén = karibi manátusz) nézni. Én mondjuk úszni szerettem volna velük, mert ilyen program is van, de végül a tüdőgyulladás kockázata miatt letettem erről a tervemről. Két nappal hazaindulás előtt már nem kéne bekapni még valami betegséget.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
