F650 Baráti Motoros Weekend 2013. 06. 28-30.
Mi nem vagyunk egyesület, vagy klub, hanem egy egyszerű baráti társaság, akiket összetart a márkahűség, és a motorjainkat is hajtó egy henger ereje.
Főhadiszállásunk az F650.hu, ahova szeretettel várunk mindenkit, aki e típus tulajdonosa, vagy csak pusztán a rajongója. Nálunk nincs inkognitó vagy rejtőzködés, új tagoknak a bemutatkozás evidencia – erre háklisak vagyunk, amit barátilag meg is köszönünk.
A szokásos éves találkozóra általában augusztus első felében kerül sor. Viszont idén kissé előbbre csusszant ez az időpont, mivel Kati márkatárs – aki volt olyan kedves, és ezúttal magára vállalta a szervezést – kisbabát vár augusztus elejére. A helyszín pedig a köröstarcsai Kishajó Kikötő idilli, árnyas, sátrazásra is alkalmas területe. Itt szándékozott a társaság eltölteni három felejthetetlen napot, ami – szerintem – maradéktalanul sikerült is.
Első fecskeként érkeztem péntek délelőtt 11 tájban. Mivel még úgysem volt senki rajtam kívül, így Kati saját otthonához navigált telefonos segítséggel. Itt már javában folytak a másnap esti tarhonyás hús előkészületei. Kati nagy pocakjával a konyhában tüsténkedett, Krisztián – a leendő apuka – pedig a teraszon készítette a bogrács alá valót.
Kati szíves invitálásának engedve elköltöttem velük egy igen ízletes ebédet, majd a kávé szürcsölgetése közben befutott Zoliapu, és párja, Carmen. Már nagy elánnal folyt a beszélgetés, mikor a fiúk első turnusa megérkezett a Kikötőbe. Így lassan összeszedelőzködtünk, és a kis csapat elindult az érkezők fogadására.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Tito, Attila, Peti és Abry kitörő örömmel üdvözölt bennünket. A velkámdrink elfogyasztása után megkezdtük a terep átrendezését: Tito egy félreértést nem tűrő táblával kijelölte a táborhelyet, majd ki-ki elfoglalta választott parcelláját, és felállítgattuk a sátrakat. A matracok felfújása már kifogott rajtunk, ugyanis egyikünknél sem volt pumpa. Így leültünk a fák alá, és fogadtuk az újabb – meglehetősen sűrűn – érkezőket.
A társaság létszáma olyan ütemben duzzadt, mint a Körös vize dagálykor. A hangzavar és a hangulat nőttön-nőtt, egyenes arányban az elfogyasztott velkámdrinkek mennyiségével. Hamarosan már az elhangzott nevek felére sem emlékeztem. De Tito előrelátóan gondoskodott „dögcédulákról”: egy céges meetingről elmentett, nyakbaaksztós névtáblák hátuljára véstük jól olvashatóan a fórumon használatos nicknevünket, illetve azt, ahogy szerettük volna, hogy szólítsanak.
A névtáblák nagyon viccesek voltak, mert az eredeti gazdáik neve is rajta volt, melyek némelyike úgy hangzott, mint valami tüsszentés, vagy káromkodás. Ezek persze rengeteg élcelődésre adtak okot. Innentől pedig minden újoncot megtábláztunk, illetve át kellett esniük a beavatási szertartáson: a jófajta HP elfogyasztásán.
Közben megérkeztek a vacsorára tervezett bográcsos lecsó alapanyagai is. Előzetes megbeszélések alapján, OrchidX barátunk főzte volna a lecsót, de végül is közös koprodukcióban készült: Zoliapu tüzet csiholt, mi lányok előkészítettük a zöldséget, a fiúk feldarabolták, Attila pirította a hagymát, majd a már fővő lecsót Carmen kevergette, a fiúk értő tekintetei által felügyelve. Ez utóbbival nem is lett volna baj, ha nem adogatnak közben még tanácsokat is. Szegény Carmen…
Amíg a lecsó készült, Ildi barátnémmel (akivel innen, a CSAM-ról ismerjük egymást, és mellesleg Kati háziasszonyunk nővére) nekiveselkedtünk a matracom felfújásának. Ildi hamarost megjegyezte, hogy kellene egy sör a kezünkbe, hogy létrejöjjön a pumpa taposásához szükséges balansz.
A lecsó mennyeire sikerült, került bele virsli és jófajta házikolbász is. Jutott mindenkinek bőséggel, pedig mostanra már-már megszámlálhatatlanul sokan voltunk, sőt, a sötétség beálltával még mindig nem szakadt vége a csatlakozók sorának!
