Eltévedős hétvége a szlovén-horvát határmenti hegyekben
Azok a szláv helynevek…
Ahogy átértünk, egyvalami volt furcsa: miért van kint egy nagy, autópálya-matricát ábrázoló tábla? Csak nem díjköteles ez a szakasz? De hát ezt sehol sem jelölte a térkép! Megállás, irány a fémlemezzel burkolt bódé, amin „Restaurant” és a „Vignette” felirat egymás mellett díszlett.
Derűs „Do you speak English?” felkiáltásomra fura, de barátságos nézés volt a válasz. Sebaj, próbálkozzunk másképp. „Vignette?” Hamar rájöttem, hogy ez itt nem az a hely, ahol megértik, mit szeretnék kérdezni. Végül a kettőnk matricáját betakarta 5000 forint, elfogadták a forintot, így nem fordultunk vissza.
Irány tova, és a magyar viszonyokhoz képest keskeny, de hibátlan világosszürke út valóban autópályaként folytatódott. Az első lehajtót benéztem, így a következőnél lejöttünk a pályáról egy gyors térképcsekkolásra. A szláv helyneveket egyszerűen képtelen voltam megjegyezni, így többszörös kerülővel jutottunk el Lendváig.
Kívülről megnéztük a hegy tetején álló fém-üveg kilátót, ahova egy magyar koncertjegy áráért mehettünk volna fel, így továbbindultunk. Az időjárás aggasztott kicsit, mert körbetekintve jól láttuk, hogy a távolban több helyen esik az eső. A továbbra is „könnyen” megjegyezhető szláv helynevek és a számunkra nehezen értelmezhető táblák okán jó sok megálló, térképnézegetés útján találtuk meg a Jeruzalem (a térkép szerint Svetinje mellett fekvő hely) felé vezető utat.
Ez a környék dimbes-dombosabb, mint az eddig látottak, és borvidék. Hihetetlenül keskeny, hihetetlenül sima utakon, hihetetlen szintkülönbségek leküzdésével, hihetetlenül szép szőlőskertekkel borított hegyeken keresztül jutottunk el Jeruzalembe, majd Svetinjébe. Az egész olyan volt, mint egy festmény: vad, erős színek, minden élénk zöld. Az égen pedig vad felhők, amelyek hol látni engedték, hol eltakarták a napot.
Amiket a térképen én városkáknak hittem, azok kicsiny falucskák, sőt még inkább hegyközségek csak. Azt nem tudom, mi lett volna, ha valaki jött volna szembe, mert az út egy személyautónyi szélességű volt mindössze, de errefelé nagyon gyér volt a forgalom. Svetinje templomáról és az azt körülvevő épületegyüttesről, illetve az egész kilátásról készítettünk pár képet, aztán indultunk tovább Ormoz felé.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A kitáblázottság már ismerős volt, ebből kifolyólag fogalmunk sem volt, merre kellene mennünk, így ismét meg kellett szólítanunk valakit. Zoli választása ezúttal egy idős bácsira esett, aki hála Istennek, jól beszélt németül (végre valaki), és kedvesen útbaigazított minket.
