Ecsegi Szandra Versenycica: Azt éreztem, tartozom valahova
Igazából kiskorom óta érdekel a sebesség, de egészen tavaly nyárig egy elérhetetlen dolognak tartottam, mert nem voltam hozzá elég bátor. Csak mindig ott volt előttem, hogy valamikor el kellene már végre kezdeni.
Ecsegi Szandra vagyok, 26 éves, (audió) mérnök /fejlesztő. 7 évig a versenytáncé volt a főszerep, majd 2 évig a vívásé. Ekkor vettem 5 év kihagyás után egy biciklit, és kezdtem vele kisebb távokat menni a fővárosban. Egy-két dolgot szerelgettem rajta, valamint tanulmányoztam szerkezetileg.
Egyre jobban erősödött bennem, hogy jó-jó ez, de ennél kellene valami extrémebb, és komolyabb. Egy ismerősömmel sokat beszélgettem akkoriban, aki már 2 éve motorozott, és mesélt a motorozásról. Úgy voltam vele, ha ő motorozik, én sem vagyok kevesebb, hogy ne tehessem meg, és ne válthassam valóra ezt a régi álmom. Úgy hogy nyár közepén elhatároztam, hogy motorozni akarok!
Szeptemberben elindult az utolsó félévem az iskolában, és ötletelnem kellett, hogy mit szeretnék diplomamunkának. Úgy döntöttem, az új, induló hobbimhoz írok egy mobilos alkalmazást, ami másoknak és nekem is hasznos lesz, folyamatos igények felmérésével.
Október közepén kaptam ajándékba a sisakom, amire persze nélkülözhetetlen volt venni egy pár cicafület is. (Amit persze az első 100 km/órás élményemnél sikeresen el is hagytam.)
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az első motorozásom október 23-án volt, a Gój Motoros Egyesület felvonulásán. Ekkor egy mai napig a legjobb motoros Barátom/Mesterem ismertem meg, és vitt el egy Kawasaki 400 Vulcan-on.
Sosem felejtem el azt az élményt, amikor elsőnek a szél az arcomba fújt, és a levelek körülöttem keringtek. Igazából egyből egy érdekes, és nem hétköznapi eseménybe csöppentem bele, hiszen vagy 150 motorossal együtt történt az első élményem. Fantasztikus volt ennyi új dolgot érzékelni, és látni. Másodpercek alatt azt éreztem, tartozom valahova, fogalmam sincs, kik mennek mellettem, előttem, és mögöttem, de van valami kapcsolat velük. Úgy éreztem, sosem szeretném, hogy vége legyen.
Időközben egyre több motoros barátom lett. Sokat beszélgettem velük a témáról, célokról, és ők segítettek, vittek motorozni. Örültek, hogy valakinek segíthetnek új élményeket, tapasztalatokat átadni. Persze, hogy kipróbáltam, milyen 180 km/órával is menni. Mondanom sem kell, természetesen elhatározódott bennem, amit előtte is tudtam, hogy kell nekem ez az életérzés!
