Dina küzdelmei – biciklisek, enduros utak, szakadékok
Volt egy derékszögű alagút is, amit még kézzel vájtak ki nagyon-nagyon régen.
Az alagútban teljes sötétség. A közepén pedig csillogott valami. Hogy mi is volt ez? Hát a kispatak, ami a hegyoldalról zúgott lefelé.
Na, ez teljesen kikészített. Ráfeszültem a motorra. Görcsben állt minden porcikám. Nem számítottam rá, hogy sportmotorral enduromotornak megfelelő terepen fogok menni. Röpke 3,5 óra múlva láttam legközelebb napvilágot, amikor egy tisztásra jutottunk.
Ekkor már nagyon fáradt, nyűgös és sírós is voltam. A hely neve: Pontebba. Jól jegyezzétek meg! Soha ne menjetek erre! – Hacsak nem enduro motoron ültök. Teljes elkeseredettségemben kértem két helikoptert. Egyet a motoromnak, egyet pedig magamnak. Fél órán keresztül duzzogtam, hogy én nem megyek ilyen úton tovább.
Minden porcikám fájt. Aztán be kellett látnom, hogy nincs más választásom, mint elindulni. Még félórányi szenvedés után emberi helyre tévedtünk, ahol már sima út várt bennünket. Sőt mi több, jöttek a kedvenceim, a hajtűkanyarok.
Ezzel a szerpentinnel pedig már a szálláshelyünkre tartottunk, de így is este volt, mikorra letettük a vasakat. Még a bolt is majdnem bezárt az orrunk előtt, így kis híján éhesen feküdtünk le. Vacsi után a Kedvesem egy órán keresztül masszírozott Voltaren krémmel. Nem volt olyan cm2 a testemen, ami ne fájt volna.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Másnap már Szlovéniába indultunk. Csodálatos hely volt a Bledi-tó. A közepén egy kis sziget, amin egy kis vár is volt.
Egyetlen probléma az volt, hogy nem volt parkoló, így csak egy fél törvényes helyen tudtunk megállni néhány percre, egy pár fotó erejéig, és állítólag a közbiztonság sem túl jó, ezért mindent cipelnünk kellett.
Nagyon hosszú út volt, amibe az is belejátszhatott, hogy már nagyon fáradtak voltunk, és sokszor meg is álltunk pihenni. Amikor az ember eljut egy motoros túrára, akkor soha nem akarja abbahagyni a motorozást. Pedig tudomásul kell venni, hogy be kell iktatni pihenő napokat.
Mi nem vettük ezt komolyan, és másnap, a túra utolsó előtti napján ismét útra keltünk. Ezen a napon sem volt szerencsém, mert ez a túra is endurosra sikerült. Itt is volt „nyuszi ösvény”, csak itt nem az erdőben, de apró kavicsos, rossz minőségű úton, beláthatatlan szűk kanyarokkal, ami már nem hiányzott az életemből. Ide már nem kellett volna eljönni.
Az eső is esett, amikor a Kranjska Gora-hoz értünk. Hideg is volt nagyon. Meredek volt, és olyan szűk visszafordítók voltak, hogy 1-es sebességi fokozatban, a motort teljesen bedöntve (lábtartó majdnem leért) alig bírtam bevenni a kanyarokat. Nagyon fárasztó volt. A hegy tetején zord felhők az egyik oldalon, napsütés a másikon. Egy gyors fotó után máris indultunk tovább.
A hegy túloldalán valami csuda ötlettől vezérelve minden kanyart macskakővel raktak ki. Na, ez volt ám a para! Esőben macskakő. Alig vártam, hogy visszaérjük a szálláshelyre.
Ez a nap is hosszúra sikeredett. Ismét sötét volt a célba éréskor. Már csak a hazajutás volt hátra másnap, a túránk utolsó napján. Szerencsére nem volt semmi baj. Csak vissza kellett szokni az egyenes és rossz minőségű, keresztbordás, sárral felhordott utakhoz.
Utolsó gondolatomban megígértem magamnak, hogy most legalább két hétig nem fogok motorra ülni. Nagyon elfáradtam, de hihetetlen élményeket, és motoros gyakorlatot szereztünk. Azt gondolom, hogy minden évben el kellene jutni egy pár napra ilyen módon kikapcsolódni. A hazafelé utat ki kell törölni az emlékezetünkből.
Így jutottam el Dobogókőtől a nyolc napos, 3000 km-es túráig adrenalin ittasan, közben sok tapasztalatot, és motoros tudást megszerezve, hegyvidéki levegőt szívva.
Most már tudom, hogy az „adrenalin üldözése” és a „benzingőzzel fertőzöttség” veleszületett rendellenesség. Ez azt jelenti, hogy egyes emberekben már születésüktől fogva ott vannak ezek a dolgok, csak az a kérdés, hogy mikor mutatkoznak meg…
