Biró Melinda motoros rendőr
A Női Motoros Napon Biró Melinda rendőr törzsőrmesterrel beszélgettünk, többek között arról, hogyan adta a fejét erre a szakmára.
Jó pár évig egyedül képviselte a női nemet Melinda, a budapesti motoros rendőrök között. – Ebben a tudatban szereltem fel hét évvel ezelőtt, és eléggé lassan mentek akkor még a kinevezések. Két évbe telt, mire hivatalosan megszereztem a papírt, hogy motoros rendőr vagyok – mondta Melinda.
− Ebben az is közrejátszott, hogy nő vagy?
− Vannak olyan emberek, akik nehezen viselik el, hogy nő van közöttük, és talán még jobban is motorozik tőlük. De persze sokan biztattak!
− Hogyan jött ez a szenvedély az életedbe?
− Gyerekkorom óta tudok és szeretek motorozni. Édesapám autószerelő volt, és motorral is rendelkezett. Mindig rendőr akartam lenni, és a kellemest a hasznossal összekötni, hogy a hobbim a munkám legyen. Egyébként, egy kézi váltós Rigán tanultam meg vezetni. Azután jött egy összeszerelt Simson, majd egy kis ideig MZ-m volt. A gimis éveim alatt nem volt semmilyen motorom. A jogosítványt 21 éves koromban szereztem meg. Évek óta az volt az álmom, hogy legyen egy erős, csini gépem. A felszerelésem után sikerült megvennem hitelre egy 2005-ös Yamaha R6-ost. Azóta már szerencsére a magaménak tudhatom teljesen!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
− A magánéletben is állandóan koptatod az aszfaltot?
Még több résztvevővel zajlott az 5. Nemzetközi Női Motoros Nap Budapesten
− Elég sokat motorozom szolgálatban, tehát a napi nyolc óra a minimum, kora tavasztól késő őszig. Eleinte, amikor felszereltem, akkor a munkába esőben is motorral mentem. De most már kezdem úgy érezni, hogy elég az, amit munkaidő alatt vezetek. Egyébként egyedül szeretek motorozni. Nekem már nagy elvárásaim vannak azzal szemben, akivel civilben kimegyek az utakra. Kicsit szeretem hozzáadni a rendőrmotoros tudást, hogy például ne kelljen kiabálnom, „sávváltás”, hanem érezze egy mozdulatból az illető, mit kell csinálnia! A kollégákkal már annyira összeszoktunk, hogy egyszerű gesztikulációból tudjuk, mit szeretne a másik.
− Főleg, éles helyzetekben jó, amikor egyetlen másodpercen múlhatnak a dolgok… Amúgy hogy néz ki egy heted?
− Vezényléses munkarendben dolgozom, nyolc órázom. Alap esetben egyik héten délelőttös, a másik héten délutános vagyok. De ez sohasem jön össze! A vezénylés azt jelenti, hogy bármikor, amikor szükség van rám, bevethető vagyok. Össze-vissza járok dolgozni, ezért nagyon kevés időm marad a magánéletre.
− Gondoltál már arra, hogy esetleg másik területen dolgozz a rendőrségen belül?
− Szeretem nagyon a munkámat. Nyugdíjas koromig szeretném ezt csinálni! Itt, Budapesten, aki motoros rendőr, az szinte mindig motorral megy szolgálatba. Tehát, ha esik az eső, vagy ősszel mínusz fokok vannak, akkor is a gépre kell ülni. Ezért fárasztó. Nagyon sok szakterület van a rendőrségen belül, tehát bármit választhatnék. De, mivel ezt kezdtem el, és már annyira belém ivódott a motorozás, nem tudnám beleélni magam igazán valami másba…
− Na, és mit szólnak a lefülelt gyorshajtók, amikor leveszed a sisakod?
− A legjobb élményeim közé tartozik, amikor ügyesen meg tudok fogni egy sportmotorost. Azt gondolják általában magukról, hogy hú, milyen jók, és közben megvannak a következő keresztutcánál. Nagyon gyorsnak kell lennünk, mert minél jobban telik az idő, annál nehezebben fog menni. A BMW K75, 850, 1100, 1150 RT, amikkel motorozunk, nagyon jó gépek, imádom őket, de nem olyan nagy teljesítményűek és gyorsak, mint egy sportmotor. A városban azonban Mi vagyunk a nyerők! Egyszer elkaptam egy izompacsirtát, de hosszú hegyi beszéd után bocsánatot kért a viselkedéséért, és persze megkapta a méltó büntetését.
