Ary Katalin: jó érzés, amikor azt csinálod, amit szeretsz, és azzal, akit szeretsz!
A történetem hihetetlen élményekben gazdag, de ugyanakkor szomorú is…
Édesapám gyermekkora óta motorozott. Mindig csodáltam őt, s egyben mindenkit, aki motort vezetett, mert olyanok voltak nekem, mint a fantomok… Nem ismered őket, összeöltöznek a motorjukkal…
Mindegyik gépnek más a hangja, a stílusa, de egyet képviselnek: azt az életvitelt, amit én is szerettem volna folytatni… Hosszú és rögös volt az út odáig.
Pár éven keresztül olyan közösségi oldalakra regisztráltam, ahol motoros keresett utast, és így kezdődött az egész. Az első motoros cuccom egyébként egy kesztyű volt, ami a mai napig megvan.
Azután megismertem valakit, aki ugyanannyira szerette a motorokat, mint én… És milyen jó érzés, amikor azt csinálod, amit szeretsz, és azzal, akit szeretsz!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Megbeszéltük, hogy én is szeretném húzni a gázt. Azt mondta nekem, hogy mindenben támogat, és ha sikerülnek a vizsgáim, akkor megöröklöm a motorját, ő meg vesz magának egy másikat.
Még nem volt meg a jogsim, de már tudtam, hogy a kis aranyos vár a garázsban és akár milyen furán hangzik, órákat töltöttem el vele: simogattam, beszéltem hozzá. A motornak lelke van, és soha nem fárad el!
A vizsgák mind meglettek, bár ezt az oktatómnak is köszönhetem, mert jó tanítóm volt.
A tavalyi évem úgy telt már el, hogy külön motorral mentünk mindenfelé a párommal. Nagyon jó érzés volt, hogy végre ráülhettem a vasra, és én húztam a gázt. Nagyon sokat motoroztam. Szuper volt! Most már én is közéjük tartozom!
Bár, az évem nem túl jól kezdődött… Március 3-án a barátommal kihoztuk a motorokat, mert szép idő volt, de még kicsit hideg. Gondoltuk, gurulunk egyet. Aggtelek felé mentünk, és amikor jöttünk hazafelé, az egyik kanyarban nem figyeltem – mások szerint nem jól reagáltam le a helyzetet –, és az apró kis kavicsokon elcsúsztam, neki egy táblának.
A barátom, aki előttem ment, csak a csattanásra fordult hátra és rögtön szaladt hozzám. Nagyon megijedt. Senkinek nem jó, amikor látja, hogy a szerelme megsérült és nagy fájdalmai vannak.
Nehezen tudtuk lehúzni a motoros ruhámat. Mentőhelikopterrel szállítottak kórházba. Míg vártuk a mentőt, velem volt egy ápolónő, aki látta az egész balesetet.
Amikor már a kórházba értünk és vártam az orvosokat, meg az eredményt, sok minden átfutott az agyamon. Sírtam, gondolkoztam, mit kellet volna másképp csinálnom. Amikor lecsuktam a szemeimet, újra és újra a balesetet láttam magam előtt.
Aztán megkaptuk az eredményeket: gerincnyúlvány-törések és bordatörésem volt, valamint kisebb karcolások az egyik karomon. Négy napot töltöttem kórházban, majd három hónapig viselnem kellett egy gerincmerevítőt.
Nem igazán tudtam mozogni, kb. 1 hónapig csak segítséggel voltam rá képes, de az orvosok szerint jól megúsztam…
Amikor hazakerültem, ismét rám törtek a baleset emlékei. Nem tudtam aludni, éreztem, hogy kicsit megzuhantam, de soha nem jutott volna eszembe, hogy többet ne üljek motorra. Inkább azon járt az agyam, hogy mire figyeljek, ha ismét vezetni fogok.
Végül helyrejöttem és újra motorozom! Soha nem adnám fel ezt a baleset miatt! Bár a sérült motorom még nem lett készen, a szerelmem ide adta az övét, mert tudja, hogy ez nekem nagyon fontos. Nem csak egy hobbi, hanem az életem…
Szeretném megköszöni az ápolónőnek, Doszpoly Porcs Gabriellának, hogy segített nekem. És még köszönöm Tamásnak, aki lehetőséget adott, hogy megízleljem, milyen a motorosok élete.
Mindenkit szeretnék megkérni, hogy a motoros ruháját ne hagyja a fogason, hiszen életet menthet, vagy legalábbis nagyon sokat véd, én már csak tudom…
