Lanetth: El kellett adjam a motoromat, nagy hibát követtem el
A 2012-es nagy motoros csajos baby boom után úgy határoztam, felkeresem azokat a motoros nőket, akik akkor még kismamák voltak. 9 év telt el azóta, úgyhogy kíváncsi voltam, hogy változtatta meg az anyaság a motorozási szokásaikat.
Innentől átengedem a szót Anetth-nek:
Sajnos az élet úgy hozta, hogy akkor el kellett adjam a motorom. Ekkor volt a lányom 1,5 éves (kb. 2013 vége felé járunk – a szerk.). Nagyjából 1 évvel később jöttem rá, hogy ennél nagyobb hibát el sem követhettem volna. De akkor nem volt lehetőségem motorvásárlásra. Szerencsémre egy olyan helyen dolgozhattam, ahol a tesztmotorokkal tudtam jönni-menni. Ez egy kis kárpótlásnak megfelelt…
Aztán eljöttem erről a munkahelyről és éreztem, hogy motor és motorozás nélkül baromi unalmas minden egyes nap. Amikor a lányom már elérte azt a kort és méretet, amikor már biztonsággal tudott mögöttem ülni, a férjemmel úgy döntöttünk veszünk egy motort, ami mindkettőnknek (mindhármunknak) kielégíti a vágyait és a költségvetésbe is bele fér.
Felkerestem a srácot, akinek eladtam a motorom, de azt mondta túl nagy a szerelem, nem fogja eladni. Nem csodálom… Így esett a választás egy öregebb, de kiváló motorra, a Honda CBR900RR-re. Viszonylag hamar bele is szerettem.
Hallgasd meg, én mit gondolok erről!
Elvégeztem pár újabb motoros továbbképzést, ami sokak szerint igen jó hatással volt a motorozási technikámra. A férjem sokat foglalkozott vele, hogy még ha öreg motorról is van szó, jól motorozható legyen. Gondolok itt az első 16’-os kerék 17’-esre cseréjére és egyéb apró kényelmi dolgokra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Minden reggel motorral vittem a lányom az iskolába, amit imádott. Motorral jártam dolgozni, és ha jött a hétvége, természetesen elmotorozgattam valamerre a környéken. Néha próbáltam társat találni ezekre a kisebb körökre, több kevesebb sikerrel
Újra bele kóstoltam a pályamotorozás finomságaiba is. Jobban tetszett mint 10 éve, ezért gondoltam a következő szezonban többet fogok pályára kijárni és kicsábítom a férjemet is, hiszen ő ott tudja igazán élvezni a motorozást.
Van ugye az arany szabály, hogy szülők nem ülhetnek egy motorra. De mégis hiányzott az együtt motorozás. Mivel 1 motoron kellett osztoznunk, a kisebb kirándulások 80%-ában a férjem vezetett a maradékban megengedte, hogy én vigyem őt. Ezt kifejezetten nem szerette, hiszen a hátsó ülés nem a kakasoké 😉 főleg, ha versenyzői múlttal is rendelkezik az adott férfi.
Aztán úgy döntöttünk veszünk nekem egy ugyan ilyen motort, természetesen olcsóbbat, ami a költségvetésbe bele fér. Így 2020-ban végre vettünk nekem egy még régebbi CBR900RR-t, ami sok munkát igényelt, ezért nem is erőltettem, hogy a szezon végére elkészüljön. Gondoltam a télen lesz idő vele foglalkozni, kicsit át is alakítjuk. Egyenes kormányt kap majd, kerek lámpát, és az idomokat is ledobálom róla. A terv készen állt.
Aztán jelzett a szervezetem, hogy ezt a projektet még nyugodtan eltolhatom, mert egy másik pici szív dobog a szívem alatt. Meglepett a dolog, de persze mindannyian örülünk neki, főleg a lányom, aki már régóta szeretett volna kistesót.
Most nem fogom elkövetni azt a hibát, amit 8 éve. A férjem tovább használja az első motort, a másik pedig készül az ébredésre. Meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok, mikor tudok újra motorra ülni. Lehet maradok a zárt pályás motorozásnál, ami lényegesen biztonságosabb, mint a közutak, de biztos vagyok, hogy ez nem végleges.
