Anett&Eszti Acoustic – letisztult, egyszerű, de mégis rock
Az Anett&Eszti Acoustic duó két dögös, a magyar rockzenei életben lubickoló csajból áll, akiket augusztus 16-án láthatsz-hallhatsz a Dürer Kert egyik színpadán. Hogy kik ők? Mióta és miért áldoznak a rock és a metál oltárán? Elárulták!
Az akusztikus rock, metál, pop feldolgozásokat játszó duót Zentai Anett és Géczi Eszter alkotják, akik már játszottak együtt más zenekarban is, de úgy érezték, a közöttük lévő teljes lelki-zenei összhangot ki kell használni, s így jött létre az Anett&Eszti Acoustic.
Géczi Eszterről egyébként már 2015-ben megjelent egy cikk oldalunkon, s külön öröm számunkra, amikor megtudhatjuk, milyen karriert futott be egy-egy tehetséges zenész.
– Kezdjük az elején! Mikor alakult a duótok, illetve hogyan jött az elhatározás?
A&E: – Az ismeretség nagyjából 4-5 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is ugyanabban a teremben zenéltünk a Vágóhídon. Az elején persze még csak udvariasan és kedvesen köszöntünk egymásnak, de aztán jöttek a próbatermes csapat által szervezett, pár napos nyári bulik vidéken, ahol mindketten zenéltünk a saját bandánkkal. Ott pattant fel a szikra, aminek eredménye a Late Night Sex (The Pretty Reckless tribute) lett, az első saját, közös zenekarunk.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az „állandó” akusztikus duónk tavaly, 2018 őszén alakult, de már előtte, 2016-ban is volt közös akusztikus koncertünk. Mindketten eléggé érzékeny lelkek vagyunk, valószínűleg innen is ered az egész…ha emberileg nem lenne ekkora az összhang, lehetetlen lett volna megcsinálni egy ilyen duót. Ebben csak ketten vagytok, ha bajod van a másikkal, nem tudsz elbújni egy harmadik ember háta mögé. Itt alap az egyenesség, őszinteség, sokat lelkizünk, és nagyon komfortosan érezzük magunkat egymás társaságában.
– Milyen zenei előéletetek van?
Anett: – Szerencsére mindig volt alkalmam több stílusban, több love projektben énekelni, és mindegyik bandámat másért imádom. Első zenekarom, a RIOT! Paramore tribute indította be a bandázást 8 éve. Azóta is ugyanúgy imádjuk a koncerteket és persze egymást. Épp most voltunk a Balcsin, írtunk egy szuper dalt és úgy benyomtunk, hogy jaj. Pár éve volt egy Plug Out Acoustic zenekarom, amellyel főként 1990-es évekbeli feldolgozásokat játszottunk. Mindig hálás leszek ennek a formációnak, örök barátságok jöttek létre ebben a zenekarban.
Az évek során volt szerencsém többször együtt zenélni Takács Vilmos Vilkóval, ami nagyon inspiráló volt, hiszen Vilkó profi zenészként sok jó és hasznos tanáccsal látott/lát el a zenekarozást tekintve. Jelenleg pedig a RIOT! mellett van egy The Pretty Reckless tribute bandám, a Late Night Sex. Kis család vagyunk, akik imádnak együtt zenélni, enni és főzni. És nagyon jó érzés tudni, hogy a legidétlenebb helyzetekben is számíthatok rájuk, barátként. Emellett pedig már csak tetézi a zenekarozások érzelmi részét, hogy Esztivel szinte testvérek vagyunk.
Eszti: – Tíz éves korom körül kezdtem el gitározni – főleg apukám ösztönzésére – egy zenesuliban, de a szolfézs miatt nem igazán szerettem a dolgot. Volt pár év kihagyás, rájöttem, hogy a klasszikus vonal nem az én utam, így elkezdtem magamtól tanulgatni otthon, viszont ez meg nem volt túl intenzív és effektív, de cserében nagyon élveztem. Aztán 16 éves koromban jött a Vágóhíd Villa Zenetábor Vörös Atti szervezésében, ahol belecsöppentem a zúzós riffek és szólók világába, onnantól kezdtem hanyagolni az akusztikus gityót, mindent torzítani kellett ugyebár. Elkezdtem órákat venni Czifra Mikitől, imádtam hozzá járni, nem csak a sok új és menő technika miatt, hanem a cuki családja és a macskáik miatt is – mindig feltöltődtem ott.
Az első bandám a Day Zero volt, ahol mindenféle metálos dolgot toltunk a Killswitch Engage-től kezdve a Gojira-ig. Nagyon szerettem a srácokat, és hálás vagyok nekik, hogy be mertek venni maguk mellé egy 16 éves lánykát a csapatba.
Második zenekarom a Touch Me Not volt, ahova Kucsera Lilla hívott zenélni. Lillának is nagyon sokat köszönhetek, szinte húgaként bánt velem. A TMN-nel esett meg az első fellépésem, és a kreativitásomat is kiélhettem a dalírások során. Az önbizalmamnak is jót tett ez az időszak, a koncertek, klipek, fotózások, és Lilla lelkesítő „hegyibeszédei” megtették hatásukat! A Late Night Sex-ről pedig már esett szó, itt is abszolút megvolt a hatalmas összhang és harmónia érzése a csapattal.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire szerettem ezeket a formációkat, miért léptem ki belőlük…Folyamatos útkeresésben voltam és vagyok, azt hiszem. A zúzósabb témáktól kissé eltávolodott az ízlésem, ez is egy ok lehetett a sok közül, illetve az, hogy a tribute bandázás nem szerepelt a hosszú távú terveim között, idővel a saját „gyermekeimmel” szeretnék kiállni az emberek elé.
– Hogyhogy az akusztikus feldolgozási mód mellett döntöttetek?
Eszti: – Nagyon szeretem a letisztultságot, az egyszerűséget, és az akusztikus forma ezt nagyon jól visszaadja, nem csak hangilag, hanem hangulatilag is. A legtermészetesebb valónkban kommunikálunk a közönséggel, nincsen semmiféle megfelelési kényszer és megjátszás, és pont emiatt nagyon családiasak a koncertek.
Anett: – Énekesként szeretem, amikor kihallani az énekhang finomságait, erre pedig az akusztikus előadás tökéletes lehetőséget kínál. Nagyon sokat lehet fejlődni azzal, ha az ember minden lélegzetvételt és hangképzési technikát kihall a hangfalból. De ami még fontosabb: nincs annál szebb, amikor két énektéma jól hallhatóan összeolvad. Imádom, ahogy Esztivel összecseng a hangunk, és ahogy kiegészítjük egymást. Néha mi magunk is megörülünk, amikor kitaláljuk az éneksávokat és közösen éneklünk valamit. Ilyenkor elégedetten egymásra nézünk majd röhögünk, hogy jaj, hogy néztünk egymásra. Egyébként mindig röhögünk…
