Áldásos gurulás Alsó-Ausztria és Stájerország hegyei között
Van néhány nap az évben, amikor egyszerűen semmi nem romolhat el, amikor minden szép, amikor minden jól alakul, ha az ember lánya megbeszéli a Jóistennel, hogy ennek egyszerűen jónak kell lennie. És aztán tényleg áldás van rajtunk. Na ilyen volt a mi szeptember eleji motoros túránk Ausztriába, aminek célja az volt, hogy bepótoljuk, amit az augusztusi bőrig ázás miatt elmulasztottunk.
Hogy ne kelljen sok szabit kivenni, szerda este, munka után indultunk el Kőszegre, ahol a szeptemberi hűvösebb estékre gondolva szobát foglaltunk a kempinggel szervezetileg egybetartozó panzióban.
Otthonról indultunk, Zirc-Pápa irányába, ez az útvonal nyugodtabbnak ígérkezett, mint a forgalmas 8-as. Mindig elbűvöl természeti szépségével a Bakonybél-Bakonykoppány szakasz, az útburkolat állapota viszont már-már siralmas. Nagy volt a kísértés, hogy megálljak készíteni a kátyús útról a háttérben a motorommal egy fotót, amit Welcome to Hungary felirattal posztoltam volna legszívesebben, de aztán elvetettem, elvégre sötétedés előtt jó lenne odaérni.
Pápa után a Celldömölk-Sárvár-Zanat-Szombathely-Kőszeg útvonalon, az elkövetkező csodás napok reményében belemotoroztunk a lemenő napba. Elfoglaltuk a kellemes kis szobát, hogy másnap reggel újult erővel vághassunk neki a tervezett szép hosszú szakasznak.
A fedett szállás jó választás volt, reggelre mindkettőnk motorján pára csillogott: hűvös volt az éjszaka, sátorban reggelre arcunkra fagyott volna a mosoly. Gyors pénz kivét, valutaváltás, majd reggeli után hamarosan már az osztrák oldalon csapattunk kellemetesen borzongva. Az elmaradhatatlan lékai tankolás után bevettük magunkat a hegyekbe. Már ismerős útvonalon, Aspang Markt-St. Corona-Gloggnitz érintésével értünk el Reichenau an der Rax városkáig.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nagyon otthonos, csodás érzés volt ezen a szakaszon motorozni, szabályosan olyan volt, mintha ide már hazajöttünk volna. Reichenau an der Rax klimatikus gyógyhely, amelyből csak úgy árad a századelő varázsa. Az a varázs, ami sajnos a Balaton északi partján lévő városokból a minimál térhódításával végérvényesen kezd kiveszni. Itt viszont az emberek nagy szeretettel és gondossággal vigyáznak a régi épületekre, százéves fákra. Mi ugyan csak átgurultunk a magával ragadó településen, és eközben szívtuk magunkba ezt a hangulatot.
Ha pedig gurulás közben körbetekintünk, akkor a csúcsok látványa ragad magával. Ez az érzés Hirschwang an Rax-ig meg is maradt velünk, utána viszont valami új kezdődik: itt a Höllental kapuja. Egy gyors természetközeli megállás keretében pár gyalogosan megtett lépés erejéig feltérképeztük a 27-es út mellett kanyargó, párafelhőben úszó, vadregényes folyót, hogy aztán átadhassuk magunkat a kiszámíthatatlanul egymást követő kanyaroknak és lendületes íveknek, amelyeket külön tábla is előrejelzett.
Tudtam, hogy ez a szakasz Zoli számára nagyon élvezetes lesz, de nem állítanám, hogy én a gyönyörtől visítva tekintettem előre erre a szakaszra. Csak úgy kapkodtam a fejem, úgy jöttek egymás után a kanyarok, 18 kilométeren át! Az alsó része tele van olyan éles hajtűkkel, amelyeknél még a szintkülönbség is komoly figyelmet igényel, nem is nagyon bírtam figyelni a tájat, csak az útra koncentráltam. Aztán a felső részére vagy belejöttem, vagy (ami valószínűbb…) az ívek lettek szelídebbek és sokkal jobban kezelhetőek, nem tudom, de az tény, hogy ez így, a Zoliénál jóval kevesebb rutinnal is maga volt a tömör gyönyör.
Újabb, szelídebb kanyarok után értünk el Kalte Kuchl-ra, ahol a motorosok kedvenc pihenőjében ittunk egy kávét. Ezután egy újabb, élvezetes kanyarokkal teli hágó, az Ochsattel következett. A hegy tetején megettünk ebéd gyanánt pár falatot, aztán továbbindultunk Lilienfeld irányába, amelyet egy kedves barátunk, Robi atya javaslatára vettem bele az útitervbe.
Egy, a közelünkben lévő zircihez hasonlóan ma is működő ciszterci kongregáció található itt, a városka felett pedig a kirándulóhelyként és síparadicsomként is ismert Muchenkogel magasodik. Néhány szem hamvas vadszeder elfogyasztása után meglátogattuk a rendház templomát, és testileg-lelkileg felfrissülve, hálás szívvel gurultunk tova.
