Hogy kerültem éjszaka a balesetire?
Tavaly jelent meg Opusz (Obsuszt Roland) könyve, amelyben kalandos motoros túrájáról számol be Rázósabb Úton címmel. Azóta is elkapkodják a motorrajongók a rendezvényeken. Íme még egy részlet a könyvből.
Görögországi túrám után még pár helyre elmentem 2006 nyarán, majd augusztus végén atomjaira bontottam a Harleyt, hogy felismerhetetlen formában szülessen újjá. A friscoi stílus volt az irányvonal, ami a ’60-as ’70-es években San Francisco környékén terjedt el. Kis Sportster tank, merev-váz, gyári villaszög és keskeny kormány, ezek a stílus legfőbb ismertetőjegyei. A keskeny építésnek különösen nagy szerepe volt, mert így a szűk friscoi sikátorokban és az álló kocsisorok között sokkal jobban lehetett menekülni a törvény elől, mondjuk a vasárnapi miséről hazafelé menet.
A görögországi volt az első komolyabb utam ezzel a motorral, és a fékolajos ügyet leszámítva semmi egyéb probléma nem adódott. Ez azért volt különösen meglepő, mert a blokk is kosárból lett összerakva, és – mint ahogyan az lenni szokott – a végén ott állt az egész az asztalon összerakva, mellette pedig 3-4 kiló alkatrész figyelt egy kupacban. Még így nyolc év után is hányódik a garázsban olyan alkatrész, aminek nem tudom a pontos funkcióját.
Az átalakítás során szerencsére sikerült egy csomó súlytól is megszabadítani a motort, ami így a gyári tömegénél kb. 25 kilóval lett könnyebb, de még Teréz anya lelkénél is legalább tízzel. Nem csoda, hiszen a lengővilla és a rugóstagok helyett merev-váz készült a King Machine műhelyében, a későbbi munkahelyemen. Profi munka volt, ha én csináltam volna villannyal, a hegesztések leginkább egy darázsfészekkel mutattak volna hasonlóságot. Égig érő háttámlát csináltunk, amihez képest a solti adótorony is csak fogpiszkáló lehet, a kormány szélességét viszont 53 cm-ben maximáltam. Hengeres olajtartály és kézzel készült alumínium sárvédő került ki a Csík műhelyből, Kisnánáról. A főtengely is megújult, azóta kb. 80 000 km van benne és még ugyanennyit elmegy.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Végre lekerült a kislányok játékszere is, a villanyköszörű, és innentől fogva a jobb lábamra voltam utalva a motor beindításánál. Nem is bántam meg, a későbbi sorozatos akkumulátor-problémák esetén még akkor is beindult, ha csak 3 Volt feszültséget mértem a névleges 12 helyett. Rozsdamentes kipufogó készült a motorra, mégpedig a „szomszéd kedvence” típusú fojtás nélküli verzió, olyan, ami probléma nélkül kifújja a járdán sétáló kisgyerekek kezéből az eperfagyit.
A fényezésben Zotya és Jézus volt a segítségemre. Jézust már régebb óta ismertem, a világ legnagyobb széltolója volt. Bíztam a szaktudásában, mivel az Uralomat is ő festette és kifogástalan lett, leszámítva azt, hogy a váz alja fehér maradt ott, ahol az asztallappal érintkezett. A rozsda szerencsére nem tudott megindulni rajta, mert az a rész többnyire vastagon olajos volt.
Szóval vettem egy liter fekete festéket, 3 deci metálzöldet, egy kis edzőt meg úgy 20 doboz sört és nekiláttunk. A végére már olyan vidám állapotba kerültünk, hogy csak a szerencsén múlott, hogy nem a festéket ittuk és a sört töltöttük a szórópisztolyba. A végeredmény meglepően szép és meglepően olcsó volt, bár ellenszolgáltatásként meg kellett ígérnem Jézusnak, hogy segítek neki másnap térkövet lopni, hogy ne csak csónakkal lehessen bejutni a kaputól az ajtóig.
A műveletet precízen megterveztük, a magnóban felhangosítottuk a Mission Impossible zenéjét, felbontottunk egy zsugor dobozos sört és hozzáláttunk. Talicska sajnos nem volt, ezért a közeli temető parkolója mellől egy 28-as kerékpár – ami a Tábornok becenévre hallgatott – és egy törött tejes láda segítségével próbáltuk magunkévá tenni az építkezésből kimaradt hullámkövet. A nagy fizikai megterhelés hatására elvesztett folyadék utánpótlásáról is gondoskodnunk kellett, de időközben megcsappant a készlet. Ekkor előkerült az üveg vörösbor és a fokhagymanyomó, merthogy annak a szára tökéletesen alkalmas a dugó benyomására. A palack teljesen tele volt, és a kritikus pillanatban még felrémlett valami a korábbi fizikai tanulmányaimból, és a folyadékok összenyomhatatlanságáról, de már késő volt. Teljes erőből beletenyereltem a szétrobbanó üvegbe, aminek eredménye az volt, hogy az éjszaka hátralévő részét a balesetin töltöttem, ugyanis egyikőnk sem volt olyan állapotban, hogy varrni tudjon, a helyi varroda meg csak műbőrrel foglalkozott, igazival nem.
Rendeld meg Opusz könyvét itt!
