A Sirok Drink Team kalandjai a Hungarian BikeWeeken
Nagy izgalommal vártuk a 2015-ös siroki motoros hetet, főként miután sajnos a tavalyi évben nem kerülhetett megrendezésre. 2005-ből vannak az első képeink a buliról, amely persze minket is rajongóivá tett, így társaságunk – ahogy csak mi emlegetjük, a Sirok Drink Team – idén immár 10. alkalommal, valamint többé-kevésbé változó létszámmal vett részt az eseményen.
Én külön kis produkcióval készültem ez alkalomból, ugyanis – májusi vizsgám után – friss jogosítványommal első, saját motorral meglátogatott találkozóm lehetett Sirok. E’ öröm, e’ bódottá’!
Kedves már hétfő este megérkezett hozzám felmálházott motorjával. A veterán gép aránylag jól bírta az igénybevételt, legalábbis a cirka 25 km-es próbaút reményt adott rá, hogy kibírja majd a kb. 160 km-es túrát (amiből 200 lett, de hát kedves olyan mint István barátom, aki mindig tud egy rövidebb utat. Azt hiszem motorosok közt nem kell ecsetelni, hogy ez mit is jelent). Hogy ezt megünnepeljük, 1-1 sört és a siroki motoros hetet ezzel meg is nyitottuk részünkről.
Kedd délelőtt összepakoltam magam is. Számomra is meglepő módon a 4 napra a cucc nagyjából belefért a dobozba (oké, rá kellett ülnöm, de akkor is)! És ha még el is mondom, hogy kb. negyedét sikerült csak elhasználnom, ez elgondolkodtat, hogy mi nők mennyi felesleges cuccot vagyunk képesek magunkkal cipelni bárhová – akár óvatosságból, akár mert képtelenek vagyunk szelektálni. Ez van, legközelebb még egyszer átnyálazom az összepakolt holmikat, vagy megkérem majd kedvest, hogy elfordulok és tetszése szerint a felét hajigálja vissza a szekrénybe. Előbb-utóbb csak megtanulok bepakolni…
Felmálházott Picimmel (egy Honda CG 125-össel) büszkén feszítettem még egy fénykép erejéig a házunk előtt, aztán hajrá!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Aránylag zökkenőmentesen eljutottunk Ecserig, azt az egy kis malőrt leszámítva, hogy mivel még nem motoroztam ennyi pakkal (teli doboz, sátor, hálózsák, kempingszék), az első élesebb kanyar picit sarkosra sikerült. Szerencsére sikerült korrigálni, így az út hátralevő részében már picit óvatosabban vettem a kanyarokat.
Ecseren megálltunk egy jegeskávéra és megnézni a kinyomtatott térképet – amit péntek este hazaérve a polcon találtam meg, ahová kedves gondosan szem elé tette, nehogy itthon hagyjuk… Némi kérdezősködés után továbbindultunk, mert nagyjából azért megvolt az útvonal párom fejében, de fontos infókat gyűjtött be holmi útfelbontásról és egyéb útakadályokról. Mindegy, ő tudta merre kell menni, én meg csak gurultam utána, így sikerült plusz 40 km-t hozzátoldani az eredeti tervhez. Nem mondom, hogy nem élveztem, de már kezdtem kicsit szomjas lenni, és nem igazán akartam, hogy némi vízkő rakódjon le a torkomon.
Óriási örömmel gurultam be a kapun, egészen a sörsátor sarkáig, ahol is Pici elfáradt és úgy döntött, hogy – döntött. A füvön heverészve még felemeltem a kezem, hogy jelezzem, aránylag kényelmesen fekszem és ha bikiniben lennék, fel sem kelnék amúgy. De már rohant a segítség egy nagydarab motoros úriember képében (milyen ritka az ilyen motoros találkozón…) és aggódva kérdezte, minden rendben van-e. Nyelvemen volt a válasz, hogy „á, én mindig így szállok le!”, de aztán inkább csak mosolyogtam és megnyugtatólag közöltem, hogy semmi bajom. Ezúton is még egyszer köszönet a – szó szerinti – támogatásért! Felmásztam Picire és még láttam, ahogy szegény fiatalember aggódva nézi, amint egyenesen a dagonya felé veszem az irányt. Hiába, a tehetséget megállítani nem lehet! Tökön-rozson, kiálló fagyökereken és szikladarabokon át egyszer csak ott voltam! Megérkeztem a táborunkba!
A Sirok Drink Team első fecskéi már ott voltak és lelkesen köszöngettünk egymásnak. Gyors sátorállítás és pakolás következett, majd pár sör és egy házi pálinka felbontása után irány a sörsátor. (Most felmerül bennem a gondolat, hogy a legközelebbi motoros bulin felmérést készítek, mennyi házi pálinka fogy egy ilyen találkozón. Mert, hogy egy pálinkafesztivál fogyasztásával vetekszik, abban biztos vagyok.) A sörsátorban még csak azok a bátor honfoglalók mulattak, akik helyhiány miatti aggodalmuknak engedve még a rendezvény megnyitása előtt érkeztek. Természetesen Picit és István barátom Virgácsát le kellett hozni a sörsátorba bemutatni, nehogy már szegény motorok elárvultan álldogáljanak az üres sátrak előtt, míg mi lent beszélgetünk. Kedd este még aránylag korán sikerült lefeküdni, műsor nem lévén és amúgy is megfáradva az első nagy túra után.
