A sérült lakk kálváriája, avagy hogyan lettem kényszer-profi – Polírozás házilag
Kaptam tőle a profi pasztákból keveset, de a kézi polírozás ezekkel is eredménytelen volt. Gépi polírt nem szerettem volna nála csinálni, mert a forró motorra azonnal rásül a paszta, ha odamegyek hozzá üzemmeleg géppel. De ha hidegen össze-vissza fröcsög a cucc, szintén nyomot hagy sok olyan helyen, ahonnan nehéz, vagy lehetetlen eltüntetni. A paszta továbbá meg tudja marni a lakkot. Viktor az autópolírozás után azonnal le is mossa a kocsikat, így nem lesz folt sehol. De egy autó sok sima felületből áll, nem úgy, mint a motorom.
Egy oldaldobozt azért elvittem hozzá, és tettünk egy próbát. Olyan gyönyörű lett, mintha új lenne. A fránya cseppek maradtak, de valamelyest enyhült a kidomborodásuk. Na mondom, ez kell nekem. Veszek egy ilyen gépet, korongokat és pasztákat, és majd otthon elpöcsölök velük úgy, hogy festőfóliával letakarok mindent a motoron. Jó egy ilyen gép otthonra, mert autókat is, vagy barátok járműveit, fényszórókat is újjá tudok majd varázsolni könnyedén.
Nagy lendülettel megvettem mindent, és nekiálltam az egyik oldaldoboznak. Előtte a profi ellátott jó tanácsokkal, melyeket megszívleltem, és követtem az utasításokat. Akárhogyan próbálkoztam, és akármilyen profi szerszámaim voltak, nem sikerült olyan felületet produkálnom, amilyet Viktor tudott. Hiába, az évek meg a rutin. Ezt nem lehet elsajátítani néhány óra alatt.
Sokszor voltam Viktornál, mindig mondott, mutatott újat, és mire az egész garázst, a ruhámat összefröcsköltem otthon, és már szinte sírva fakadtam volna azon, hogy milyen suta vagyok, megjött a rutin. Olyan szép felület jött végre össze, amilyet szerettem volna. A cseppnyomok továbbra is megmaradtak, de annyira halványan, – csak ha párát leheltem rájuk, akkor rajzolódtak ki – hogy már jónak mondható volt a munka gyümölcse.
Az elégedettség érzésével szívtam magamba az oxigént, és ezzel a lendülettel esett le a nagy kő a szívemről a házilag készített nejlonkamrában, – hogy ne fröcsögjön a paszta újra mindenhová – és nekiálltam a dobozfedélnek. És ekkor a kálvária következő lépcsőfokán találtam maximalista, szűz jegyű énem, aki csak tökéletes munkát szeretett volna végezni.
A kb. 3 cm vastag polírkorong szélén nem volt elég paszta, és a nagy fordulaton forgó tárcsa azonnal, több helyen lekapta a lakkal együtt a fényezést a 90 fokos szegletekből. Itt a mennyekből a pokolba zuhanva éreztem magam, és leforgott előttem életem filmje. Annál a jelentnél állítottam meg, amikor észrevettem a cseppeket. Hagyni kellett volna a francba az egészet.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Késő volt már a bánat. Azonnal orvosolni kellett a figyelmetlenséget. Sajnos, a dobozfedő fényezése elkerülhetetlenné vált. Bennem a para egyre jobban nőtt, hogy hogyan fogja a színt, az árnyalatot, a lakkot reprodukálni ködöléssel a fényező. Szerencsére Laci, a fényező ismerősöm hibátlan munkát végzett, és alig két hét múlva kezemben volt az elcseszett dobozfedő, immár régi fényében tündökölve.
Időközben átgondolva a történteket rájöttem, hogy motorkerékpár esetében – feltéve, ha a polírozandó elemek nincsenek leszerelve – a kicsit idő és munkaigényesebb, és fárasztóbb kézi megoldás a célravezető. Laci szerencsére megvette a vadi új polírozógépet tőlem, Viktor pedig a korongok és paszták új tulajdonosa lett, így az egész rémálom ráfizetés része a fényezés költségében merült ki.
És persze ott volt a sok rohangálás, utánajárás, Viktor csesztetése stb. is. A lényeg, hogy a végére, tapasztalati úton kialakítottam egy mostanra már bevált technikát, mellyel ragyogó felület érhető el viszonylag olcsón, és a motort sem kell szétszedni, illetve a makacs, és szintén lakkot megmarni képes polírpaszta fröcsögése is elkerülhető.
A polírozást ne keverjük össze a waxok, fényesítő paszták, gyorsfény-spray-k által produkált csillogó felületekkel. Ezek egy eső, vagy mosás után hamar eltűnnek, és a megmattult felület visszaköszön. A polírozás során finomcsiszolás segítségével érjük el a tartós, csillogó felületet. Ezt úgy kell elképzelni, mint a csiszolóvászonnal való műveletet, csak itt nagyon finom szemcséjű, pasztával felhordott csiszolóanyagot használunk.
