5 + 1 dolog, amiért veszélyes tavasszal motorozni
A hőmérséklet relatív. Míg ősszel a nyári harminc fok után kimondottan hidegnek érezzük a szeptemberi 15-öt, tavasszal ha 10 fok fölé kúszik a hőmérő, sokan már tolják is elő a motorjaikat. Azonban ilyenkor a legfontosabb az óvatosság, mert a tavasz számtalan veszéllyel várja a motorosokat.
Saját tapasztalatból tudom, hogy ha télre leraktam a motort, milyen nehezen szánom rá magam tavasszal újra a motorozásra. Nem azért, mert nem vágyom egy jó gurulásra, hanem mert rendszeresen közlekedek autóval. A kocsiban ülve sem tudom megtagadni motoros mivoltomat, és ilyenkor aggódva figyelem a közlekedést. Most öt veszélyforrást számoltam össze, amik egyenlőre visszatartanak.
1. Tavasszal még hideg van
Azok, akik idén már büszkén posztolták a Facebookon, hogy letudták az idei első motorozást, nem minden esetben dicsekedtek azzal, hogy hiába a ragyogó napsütés, a 12-14 fokos hőmérséklet, a motoron akármilyen profi cuccban voltak, befagyott a seggük. Persze az még nem is lenne olyan nagy baj, mert azon csak ülni kell. Sokkal veszélyesebb, hogy a menetszéltől a motorosoknak elsőként a végtagjaik fagynak át: az elgémberedett ujjakkal nehéz a műszerek kezelése, a lefagyott lábfej pedig nehezíti a váltást. Egész biztos, hogy átfagyva csökken a reakcióidő, már csak azért is, mert ha az ember komfortérzete nem 100%, sokkal nehezebben koncentrál az egyéb feladatokra.
2. Nem csak a levegő hideg, hanem az aszfalt is
Hiába tűnik száraznak az út, ha az éjszakai hőmérséklet alacsony, a nap pedig még nem süt olyan intenzíven, hogy abban a néhány órában legyen ideje átmelegíteni azt. A hideg aszfalton a motorgumi sokkal rosszabbul tapad, ami másfajta vezetési stílust kíván, mint a nyári örömmotorozás. Gondolom viszonylag kevesen vesznek erre a néhány tavaszi napra téli gumit a motorjukra.
3. Gyakori a csapadék
Azért nem írtam azt, hogy sokat esik az eső, mert ilyenkor tavasszal még eléggé meghatározhatatlan a hulló csapadék formája. Lehet, hogy induláskor eső, de hazafele már havas eső, netán ónos eső lesz belőle. Ez utóbbit még négy keréken is nehéz megoldani, ha pedig valaki két keréken kerül egy jégpáncéllal borított útszakaszra, akkor akár menedékjogot is kérhet. Akármilyen nyári zápornak is tűnik ilyenkor az égi áldás, mire leér a hideg aszfaltra, számíthatunk rá, hogy sokkal csúszósabb lesz, mint amihez szokva vagyunk, pláne, ha az úton még olajfoltok is vannak.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Közeleg a tavasz – Emlékeztető a szezonkezdéssel kapcsolatos teendőkre
4. Rossz az aszfalt minősége
A csapadék és a hideg, meg persze a tavaszi „hirtelen” felmelegedés az oka, hogy ilyenkor drasztikusan leromlik az aszfalt minősége. Bármerre járok kocsival, mindenhol hatalmas kátyúkat kell kerülgetni. Jó esetben figyelmeztető táblával jelölik a nagyobb lyukakat, de nem létezik annyi tábla, ahány kátyúval találkoztam csak ezen a héten. Bár a személyautónak sem tesz jót, ha valamelyik kereke elkap egy ilyen 10-15 centi mély lyukat, elképzelni is szörnyű, mi történhet egy motorossal. Arról nem beszélve, hogy videojátékba illő vezetési stílusra van szükség, ha ki akarjuk kerülni az akadályokat, plusz a kátyúkat kerülgető autósokat is. Ha pedig még az eső is esik, meg sem tudjuk állapítani, hogy a pocsolya alatt mekkora lyuk van.
5. Kiestünk a gyakorlatból
Ha mindez még nem lett volna elég visszatartó erő, minden motoros – na jó, csak azok, akik a téli néhány hónapra garázsba tették a járművüket – ismeri azt az érzést, amikor kiesett a gyakorlatból, és kétszer olyan erőfeszítésbe telik odafigyelni a forgalomban. A karácsonyi nagy zabálásban felszedett plusz kilók miatt itt-ott szorít a ruha, a bőrkesztyű megmerevedett, mert ősszel nem lett alaposan leápolva olajjal, és már alig emlékeztünk rá, hogy milyen, amikor a fejünkön van a sisak, és egész máshogy halljuk a forgalomban a hangokat. Ilyenkor nem is érdemes nagyobb túrára indulni, lassan szoktassuk magunkat vissza a nyeregbe, különben számíthatunk némi izomlázra.
+1. A többi közlekedő még nem számít ránk
Az egy dolog, hogy mi magunk el vagyunk szokva a motortól. Két három hónap alatt bőven elmúltak a motoros reflexek, visszafejlődtek a motorozáshoz szükséges izmok (nem véletlen, hogy a motorversenyzők szezonon kívül is folyamatosan edzik magukat), de gondoljunk a többi közlekedőre is. Bár kalapos skodások már nem nagyon vannak, azért ma is létezik a típus megfelelője, aki nincs a helyzet magaslatán a forgalomban. Sok olyan autós van, aki télen nem szívesen veszi elő a kocsiját, nehogy sáros legyen vagy kimarja a só, ezért most tavasszal ő is újra tanulja a dolgokat. Az pedig, hogy váratlanul megjelenik előtte vagy mögötte – vagy mellette – egy olyan szerkezet, aminek csak két kereke van, simán összezavarja, és már indexelni is elfelejt, vagy ha mégsem, akkor pont a másik irányba kanyarodik, mint amerre a lámpája mutatja.
Szóval kedves motoros kolléga, egyenlőre csak óvatosan a forgalomban! Ne felejtsd el, hogy ilyenkor még nem a szabadságról szól a két kerék, hanem az életünkért küzdünk a forgalomban. Hagyj magadnak egy kis időt, és lassan, fokozatosan szoktasd vissza magad a nyeregbe, hogy mire tényleg stabilan húsz fok köré kúszik a hőmérő higanyszála, már magabiztosan motorozhass. Addigra remélem kijavítják majd a kátyúkat is.
