Weide Ancsa: Így lesz anyából, őrült motoros
Hogy lehet kétgyermekes anyából motor-őrült? Kell hozzá egy férj, aki szinte az életét a motoron éli a munkájából adódóan.
Mást nem hallasz tőle, mint kedvenc kétkerekűje szerelése, alkatrészei, és a találkozók élményei. Aztán kell pár jó barát, férjed baráti köréből. És végül de nem utolsó sorban két belevaló igazi fiúgyerek. Ezek után az ember könnyen megelégeli a motor hátsó ülését.
A motorok iránti szeretet már elég korán megmutatkozott nálam, mert már tizenéves koromban le sem lehetett rángatni az akkor még nagy sztárnak számító 150-es ETZ-ről. Persze akkor még csak mint utas ültem a motoron, de felejthetetlen élmény volt.
Teltek-múltak az évek, felnőttünk, vége szakadt a bandázásnak, és vele együtt a jó kis esti motorozásoknak. Nagyon hiányzott, de nem volt mit tenni. Éltem mindennapi életemet, és még nem is tudtam, hogy mi vár rám.
Mikor megismerkedtem férjemmel, volt neki egy Suzuki TS50-es kismotorja, rendszeresen azzal jött elém a munkahelyemre. Egyszemélyes volt, mégis mindenhova azzal mentünk (még nem volt annyi rendőrpajtás az utakon).
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Később éreztük, hogy kezdjük kinőni az amúgy is kicsi motort. Mivel anyagi helyzetünk lehetővé tette, úgy döntöttünk veszünk egy nagyobbat, ami hivatalosan is kétszemélyes. Vásároltunk egy 550-es Kawasakit, amivel nem csináltunk túl jó üzletet, többet szereltük, mint élveztük.
Először az önindítója romlott el, és így minden indulás egy kész rémálom volt. Télen torokgyulladással, nyáron hőgutával küszködtünk a sok tolástól, de hogy ne csak a negatívumokat említsem, a lábizmainknak biztosan jót tett. Mellékesen megjegyzem, többször megjavítottuk az önindítót. Aztán a hibák csak halmozódtak, és mivel amúgy is égető szükség volt egy autóra, muszáj volt eladni.
Jött az esküvő, jöttek a gyerekek, és motorról még csak nem is álmodhattunk. Kiköltöztünk Németországba a jobb jövő reményében, és sóvárogva néztük a szebbnél szebb gépeket. Miután kisebbik gyermekemmel terhes lettem, úgy döntöttünk, haza jövünk és végleg itthon maradunk. De még ekkor sem hódolhattunk kedvenc hobbinknak, mert hát valahol azért csak lakni kell, nekiálltunk építkezni.
