Vissza a nyolcashoz
Íme, a mumus visszatért: a félelmetes nyolcas… No, de felvettem a harcot!
Tavaly óta berozsdásodott a tudásom, és ismét szembe kellett néznem azzal az átkozott nyolcassal. Amikor először megpróbáltam a pályán végrehajtani a feladatot, nem sikerült megcsinálnom. Azután másodszorra, és harmadszorra sem.
Na, ekkor mondtam azt, hogy oké, vissza a parkolóba! Gyakorlás! Ott sokkal nagyobb a hely, és szereti abba a tudatba ringatni magát az ember lánya, hogy nem mehet be a bokrok közé. Érdekes módon a parkolóban kezdtem belejönni a körözésbe, és ismét ráéreztem a dolog nyitjára. Mennyire kell megdönteni a motort; mikor milyen irányban, szögben forduljak, hogy jó legyen.
Amikor úgy éreztem, hogy elég volt, mert már kezdtem szédülni, visszamentem a start vonalhoz. Idegesített, hogy most vajon meg tudom-e csinálni. De, hogy biztosra menjünk, Boróka még odajött a pálya széléhez, mert az előzőekben rossz szögben akartam kanyarodni, ezért sem sikerült a nyolcas.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
Tehát, megálltam szépen, szabályosan az indulási pontnál, és gázt adtam. A szlalomozást még egyes fokozatban hajtottam végre, a kettes helyett, hogy egyáltalán rájöjjek, sikerül-e a végén a nyolcas. Boróka integetett, hogy na, jöjjek még, teljesen a pálya széléig, a sárga vonalig, és ott forduljak meg. Jó kislány voltam, szót fogadtam, és sikerült a „félelmetes nyolcas”.
Ugyebár, amikor rákapunk valaminek az ízére, abba sem tudjuk hagyni. Nos, Én is így voltam ezzel! Pár kör után, amikor már biztos voltam magamban, a szlalomozást az előírt kettes fokozatban pörgettem végig, majd visszaváltottam a nyolcas előtt egyes fokozatba, és végrehajtottam.
Egyébként, a nyolcassal kapcsolatban azt a tanácsot kaptam az oktatóktól, hogy simán, alapjáraton, egyesben csináljam végig, mert meg lehet. Sokan elrontják azzal, hogy gázt adnak, vagy fékeznek, amikor nem kellene, hiszen kis ívű kanyarokról van szó. Természetesen, először, elméletben képtelenségnek tűnt, hogy lehet úgy megcsinálni a feladatot, de menet közben rájöttem, tényleg így a jó.
A mai napra megvolt a sikerélményem, konstatáltam örömmel. Az pedig főleg jó érzés, amikor segítenek az ember lányának a „bajtársai” is. Köszönöm Boróka!