Török motoros túra egyedül 2. rész: az autópályán egyáltalán nem volt unalmas az út
Isztambul közlekedéséről annyit, hogy az utak általában túlzsúfoltak, jellemzők a dugók, és nagyjából az a közlekedési kultúra jellemzi, amit egy 15 milliós várostól elvárhatunk. Ennek ellenére sosem éreztem azt, hogy veszélyben voltam, és egyszer sem akartak elütni, de tény, hogy nagyon oda kell figyelni.
Ha külföldre utazol, érdemes megkóstolni a helyi ételeket, beszélgetni a helyiekkel, felvenni a város ritmusát. Így tettem én is.
Nem igazán szeretnék belemenni a városnézős élménybeszámolóba, abból eleget talál az ember az interneten, de annyit azért megemlítenék, hogy mind a látnivalóknál, mind a hotelben mindenki nagyon kedves volt, pláne amikor kiderült, hogy Magyarországról érkeztem.
Az első napon sikerült egy kis napszúrást is összeszedni, úgyhogy egy éjszakányi szenvedés után a túra további – bukósisak nélküli részeit – fejkendőben abszolváltam. Érdekességként megjegyezném, hogy a legelső turista, aki Isztambulban hozzám szólt, magyar volt… Tényleg mindenhol ott vagyunk.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Török motoros túra egyedül 1. rész: Kellett valami, ami kihívást jelent nekem is
Augusztus 16-án indultam tovább Selcuk-ba. Körülbelül három órát vezettem Isztambulban, mire egyáltalán elhagytam a várost, majd innen a világ negyedik leghosszabb hídján, az Osman Gazi hídon folytattam az utam Selcuk felé.
Valójában egy közel 520 kilométeres, unalmas útnak indult az egész, az Osman Gazi híd után jó hosszú – de látványos – autópályás szakasszal. Ekkorra már rendelkeztem HGS kártyával, amire előre feltöltve a pénzt már engedett is utamra a fizetőkapu.
Bár elég sokat mentem az autópályán, a hegyes-völgyes táj, és az alagutak miatt egyáltalán nem volt unalmas az út. Elég kevés jármű haladt az autópályán, de ez valószínűleg betudható annak, hogy a török fizetésekhez képest elég drága az úthasználati díj.
Körülbelül félúton voltam Isztambul és Selcuk között, amikor az egyik pihenőhelyre kiálltam tankolni. Levettem a tanktáskát, majd a kutas készségesen teletankolta a motort. Azonban amikor indulásra készen elfordítottam a kulcsot a zárban, a motor meg se nyikkant. Se üres-visszajelző, se olajlámpa, se világítás.
Igazából időm sem volt pánikolni, meg nem is vagyok az a pánikolós típus, de az álmoskönyv szerint a jelek nem jelentenek túl jót… Félretoltam a motort és hívtam az itthoni szerelőt Gábort, akivel viszonylag gyorsan megállapítottuk a hiba okát.
