Tóparti házibuli
Idén 18. alkalommal rendezte meg Cactus a Lakeside Rockabilly Weekendet a Velencei tó partján. A hangulat ismét frenetikus volt.
Valójában túl sok újdonságról nem lehet beszámolni az idei vízparti rock&roll és amerikai autós hétvégéről. Nagyjából ugyanaz történt idén is, mint az elmúlt években: sok jó arc, jó kocsik, jó motorok, jó zenék, és jó buli. Ebben az évben persze volt még extrém meleg időjárás is, tehát a parton sütkérező, vagy inkább az árnyékban pihenő jampecek vasárnapra akaratuk ellenére is pecsenyére sültek.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Saját megfigyelésem alapján valamivel kevesebb volt az amerikai autó ebben az évben, és azok közül is, amiket megcsodálhattunk, többet is traileren szállítottak. Ki tudja, talán a magas benzinárak rettentették el az Amerika-fanatikusokat, akik végül szégyenszemre olcsó, japán autókkal jöttek a buliba. Talán ebből következik az is, hogy kevesebb volt a gumifüst és a „main streeten” sem vonultak fel-alá a jobbnál-jobb vasak olyan tömegben, mint korábban.
Az azonban biztos, hogy motorosok még többen voltunk, mint tavaly. Sőt – köszönet Cactuséknak – megérkezésünkkor társaságunkat a szokásos helyünkön kordonnal elválasztott terület várta. Bár először azt hittük, hogy azért van elkerítve, mert valami miatt idén nem sátorozhatunk oda… ha jövőre is hoz mindenki még egy embert, akkor jövőre az elkerítéshez szükség lesz egy hosszabb szalagra, és egy nagyobb placcra.
Hogy végül összesen hány látogatója volt a rendezvénynek, azt nem tudom pontosan, de az biztos, hogy szombat délutánra elfogyott a karszalag, és aki az ajándék gumi-óvszerre ácsingózott, az is hoppon maradt. Vagy kunyerálhatott azoktól, akik ezúttal védőháló nélkül szórakoztak.
Még több kép a galériában!A zenei kínálat ezúttal sem volt túl változatos: rockabilly minden mennyiségben. A hétvégén többször el is hangzott az a mondat, hogy „elég rövidre sikerültek az ötvenes évek” – utalva arra, hogy négy nap alatt néhány zeneszámot akár tízszer is meghallgathattunk különböző feldolgozásokban. Most erre mit lehet mondani? Akinek nem elég változatos ez a muzsika, menjen egy jobb buliba!
Egyébként nehéz elképzelni – vagy legalábbis nekem nehezen megy – annál jobb bulit, ahol még a strandon is élő zenekar játszik, és aki akar, még ott is táncolhat. Este nyolctól pedig megkezdődik az őrület a nagyszínpadon, amit persze megelőz a vizesblokkokban a cicomázkodás. Ebben a tekintetben itt alig van különbség a nők és a férfiak között. Apu és anyu is belövi a sérót, felkerül a pörgős szoknya és a felhajtott szárú farmer dorkóval, és indulhat a tánc!
Négy nap alatt tizenhárom zenekar játszott élőben, a legnagyobb sikere azonban a szombati főzenekarnak, a Cadillacnek volt. Az eredeti felállásban tizenöt év után erre az egy alkalomra állt össze Cactus régi bandája.
Négy nap után alaposan kifáradva szedtük össze a holminkat vasárnap este. Bár itt még a sátorban aludni is jó volt, hiszen a koncertek után senki nem zajongott már a táborban, azért mégis vágytunk már a saját ágyunkba. Az indulás előtti pillanatban jött a hír, hogy kigyulladt egy busz az autópályán, az autósokat leterelték a 7-es útra, és a dugó vége ott állt Gárdony határában. Akik elindultak, azoknak még motorral is több órába tellett az útja.
Kicsit csalódottan dobáltuk le magunkról a motoros holmikat, de az első sör után sikerült visszarázódni a buliba. A balesetnek köszönhető, hogy így idén sem maradtunk le a Lakeside weekend legjobb partijáról, ahol a jelenlévő rockabilly zenészek jammelnek felváltva éjszakába nyúlóan. Hétfőn délelőtt pedig a reggeli csúcsot elkerülendő csak kora délelőtt indultunk haza…
