Tiszai Vivien, egy vagány dobos csaj
Őrületes tempót nyom ez a lány, ha dobok közelébe kerül. Vivien több zenekarban játszik, imádja a rocker életet, s mindig valami újat alkotni.
Amikor először hallottam dobolni Tiszai Vivient, a Vasmacska lemezbemutató koncerten, ahol vendégzenészként szerepelt, nem hittem el, hogy ebben a „pöttöm” leányzóban ekkora erő van.
Mint kiderült a beszélgetésünk során, ő nem is érzi ezt magán, hiszen neki természetes. Bár, azt is megtudtam, hogy egy koncert során körülbelül 1,5 kg-ot veszít a testsúlyából átlagban egy dobos.
Érdekes fintora volt a sorsnak, hogyan lett Vivienből dobos, holott basszusgitározni akart.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
─ 17 éves, Tankcsapda-fanatikus, szakadék rocker lány voltam. Három barátnőmmel kitaláltuk, hogy alapítunk egy rock bandát. Beleraktuk egy kalapba a hangszerek neveivel ellátott cetliket, és úgy gondoltuk, mindenki azon játszik majd, amit kihúz.
De végül is, ezt sem tartottuk be, mert „lestipistopoltuk”, ki mit szeretne. Én basszusgitározni akartam volna, de a barátnőm hamarabb stoppolta le, a dobnál pedig kussban maradt mindenki. Mondtam, hogy na jó, akkor bevállalom. Amúgy nem véletlen, mert apukám is dobol.
─ Tanultad a dobolást?
─ Igen, és végül belezúgtam. Jávori Vili bácsinál kezdtem az alapokat, a Kőbányai Zenei Stúdióban, melyet Póka Egon vezet napjainkban. De titokban, a megtakarított pénzemen, egy rocker csávónál is tanultam, Sramkó Jánosnál. A kőbányai suliba nem igazán akartam menni, mert nem volt meg hozzá a tudásom, de sok hosszú hajú srác járt oda, szóval ez meghozta a kedvem. A gimiben rossz magatartású voltam, de azért szavaló versenyeken mindig részt vettem, mert nagy álmom volt, hogy színésznő legyek.
─ Utána rögtön jött egy banda?
─ Amikor elvégeztem a dob sulit, bekerültem az Ozone Mama zenekarba. Öt évig voltam velük. Most négy saját együttessel próbálkozunk. Ez egy régi tervünk volt, még a kőbányai suliban szerzett barátokkal. Úgy tűnik, 8 évet várnunk kellett, hogy beérjenek ezek a dolgok. Az első egy csajbanda, amelynek a nevén még gondolkodunk, de van már négy saját számunk. Ez az a zenekar egyébként, akikkel Fluor Tomi mellett játszottunk tavaly nyáron. A második formáció neve „Édesmindegy”, melynek Heiser Ádám az énekese, aki a Rising Starban szerepelt, valamint Szekeres Zoli szintén a tagja, aki a P. Box-ban gitározott.
A harmadik együttes az „Egy másik zenekar”, akikkel nemrég ismerkedtem meg. Egy olyan klipbe hívtak dobolni, ahol Oláh Ibolya volt az énekesnő. Ezután bevettek közéjük. A negyedik pedig szintén barátokkal, egy trip-hop jellegű banda, amelyben Korányi Dorkával játszom, akivel még a kőbányai zene-suliban ismerkedtem meg. Nagyon jó hangú csajszi! Szakmailag mostanság az volt a legmegtisztelőbb számomra, hogy Mohai Tomival játszhattam, aki elhívott egy saját számához dobolni.
─ Nem unatkozol! Hogyan jut időd a próbákra, és a sok dalt megtanulni?
─ Úgy szoktam, hogy felrakom a telefonomra a megtanulandó számokat és csak azokat hallgatom. Azért megy, mert szeretem. Napközben tanulok, esténként pedig mindig másik együttessel próbálok. Mellette dolgozom, de megvan bennem a hit és a kitartás, hogy egyszer bejön, és meg tudok élni a zenélésből.
