Tátrai villámtúra
Tatranská Strbánál végleg végeszakadt az egyenes szakasznak, az 538-as hajtűkanyarokban oda-vissza sasszézva éri el a hegyoldalnak azt a részét, ahol az 537-es fut végig a célpontunk fele.
Itt teljesedett ki az az érzés, hogy időnként fogalmunk se volt, hogy most lakott területen vagyunk-e, kiváló vadászterület lehet rendőröknek… Fehér alapon fekete betűs totál jellegtelen tábla mutatja a falvakat, a nevek itt már verseknek álcázzák magukat, ha érthetetlen cseszlovák szöveget látsz, lassíts, hátha nemsokára meglátod ugyanazt, pirossal áthúzva.
Tatranské Zruby, Vysoké Tatry Dolny’ / Stary’ / Horny’ Smokovec, Vysoké Tatry Tatranská Lomnica, és hasonló helyi költészeti remekműveken át vezetett az utunk… hopp, az utolsóban el kellett fordulni!
Lebeszéltem a tudnivalókat a portás leányzóval (hála a jó égnek tudott angolul), felvertük a sátrat ahol kedvünk volt. Azért az ahol kedvünk volt nem volt teljesen zavartalan, mert aztán a placcot elkunyerálták egy 50 fős biciklis bagázsnak, de sebaj, az új helyről szebb volt a kilátás.
Persze mindig belelógott valami, de nem győztem lövöldözni a hegyre, esti fényben, reggeli fényben, tiszta időben, felhőbe fúrt csúcsokkal (szívás lehet fejenként valami 50 ojróért fellanovkázni, hogy aztán csak a ködöt lásd magad körül), felhőgallérral, akárhogyan.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A tábortól az úttól kellemes, málnás erdősávval elválasztott ösvény vezetett vissza a faluba, ezen besétáltunk, megnéztük a lanovka állomását és a helyi épületeket, kerestünk helyi ételeket (ez alatt a pár nap alatt nem győztem elég bryndzás pirogot enni), meg úgy egyáltalán mászkáltunk egyet este (bár a képek részben harmadnap reggel készültek, ez mindegy most).
Első nap összesen: 376km a google maps szerint, a motorok persze nem értettek egyet se ezzel, se egymással, de valamit kell írni.
Tankolás: Ciliegia kapott induláskor Bodajkon, Teresa tankjában még csak 80 km volt, úgy véltem, jó lesz ez Zakopanéig.
Második napra a Magas-Tátra körbemotorozását szántuk, laza kétszáz-egynéhány kilométerrel. Begyűjtöttünk egy meg-kellett-volna-állni pontot (a Zdiar melletti emelkedőn), meg csodálkoztunk egy szépet a lengyel határon. Itt ugyanis ismeretlen okból kb. 2 kilométeres kocsisor gyűlt fel – szerencsére a szembejövő sávban. Úgy nézett ki, mintha mind ugyanabba a sorompós parkolóba akarna bejutni, de csak a Jóisten tudta, hogy miért…
Valahonnan rendőr is került elő, mi meg inkább tovább mentünk. Itt emelkedett, sikerült fogni egy kilátós parkolót egy kép erejéig. Utána a papírtérképen vékony fehérrel jelölt kis utacskára tértünk Zakopane fele. A google térképén teljesen elveszik mindenféle zergeösvények közt, élőben szerencsére jól követhetően kanyargott a kiváló minőségű aszfaltcsík, a táblája is feltűnő volt, szóval nem bizonyult rossz választásnak.
Ami rossz itt volt, az maga Zakopane. Rémes zsúfoltságba futottunk bele, az egész város turistáktól hemzsegett, a parkolók mindenhol rogyásig. Mindenesetre az első kúton tankoltunk, aztán igyekeztünk is elhagyni a várost. Koscieliskoban fogtunk egy kis boltot, megreggeliztünk, miután kellően megcsodáltuk a felhozatalt és a csodálatos lengyel feliratokat minden árucikken (az útjelző táblák se voltak piskóták, persze).
