Tátrai villámtúra
Aztán szerencsére ritkult a zsúfoltság, bár még mindig turistafalvakon keresztül haladtunk. Egy oldalutcácskába letérve sikerült belefutni valami látványosság-parkba, meg árusokba, itt szereztük meg az első birkánkat (róluk később). A környék fő látványosságát pedig egyértelműen a házak adták, a cirádás csupa tető, méretükhöz képest sok emeletes épületek, még a parkoló őrbódéja is ilyen stílusban készült.
Chocholówban elhagytuk Lengyelországot, és a Magas-Tátra nyugati oldalán tartottunk a Liptói-tó fele (ez a google maps szerint az ékes vodná nádrz Liptovská Mara névre hallgat :D). Kiváló útnak bizonyult az 584-es Zuberec és Liptovské Matiasovce közti szakasza – ez kb. 1100 méteren fordul ereszkedőre, a végén pedig egyenlítenem kellett, mint a búvároknak 😀 Itt is lehet kapkodni a levegőt a látványtól, már mikor az ember ráér ilyenre figyelni. Nekem sikerült elmulasztanom a tetőn a kiállást, szóval lentebbi képekkel szolgálhatok csak:
Próbáltunk a tóhoz is lejutni, de csak egy zárt strand jutott, fürdőruhának pedig híján voltunk, így ez is kimaradt. Egy darázscsípést azért sikerült összeszedni öltözködés közben, örültem neki. Liptovské Mikulásnak is, araszoló kocsisorok, lámpák, csupa jóság fogadott a kora délutáni hőségben. Utána ismét a sátrunkhoz irányultunk a már ismert 537-esen (ezúttal az elejétől):
Összesen: 205 km (meg valami kis kitérők a tónál meg Tátralomnicban, meg Zakopanéból se tudom, hogy keveredtünk ki).
Ciliegia: 424.7km, 11.91l: 2.8 l/100 km
Teresa (plusz fehérvári utakkal): 509.1km, 14.04l: 2.76l/100 km
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Meg egy kis kitérő a faluban, beszereztük a második birkánkat is. Így már megvolt a tervezett kettő, Shanghai és Hourai mintájára Zakopane és Vysoké Tatry néven (gondos kínai kezek hímezték a szavakat az oldalukra, hogy mind a szlovák, mind a lengyel kliensek számára megfelelő modellekkel álljanak elő).
A napot (jóleső zuhany után) a camping éttermében zártuk, levessel, krumplival, sajttal, bryndzás piroggal és zlaty bazant sörrel.
Harmadik nap hazaút előtt egy kis reggeli sétával indítottunk, a sátor számát a recepció kilincsén hagytam (korán volt a személyzetnek, úgy tűnik), aztán indultunk hazafele, majdnem ugyanarra, mint jöttünk. Megragadtuk a lehetőséget, hogy bepótoljunk képeket (az eddigiekből több is ekkor készült):
Két helyen tértünk el az első úttól: Zajezová után Senogradba az ígéretesen kanyargó 527-esen érkeztünk, ki is derült róla, hogy elég pocsék a burkolata. A másik pedig az volt, hogy a 66-os utat végigkövettük a magyar határig, és Letkésig hazai úton gurultunk. Ez az út egyébként a maga módján aranyos: nem vízszintesen, hanem függőlegesen kanyarog, és friss, jó minőségű aszfalt fedi legnagyobb részét. Esztergomba érve már rémesen meleg volt, nem volt már akkora élmény az út. Pilisjászfalunál még egy kis helyi felhőszakadás sártengerén is át kellett gázolnunk, aztán célba vettük Bodajkot, a házunkhoz legközelebbi benzinkúttal. Pótoltuk a tankok hiányos tartalmát, aztán lerogytunk otthon, ahogy sikerült megszabadulni a dögmeleg kordurától…
Napi menet: 371km a google maps szerint
Tankok Zakopanétól Bodajkig:
Ciliegia: 521.2 km, 13.78 l: 2.64l/100 km
Teresa: 517.2 km, 13.45 l: 2.6l/100 km
(Pedig elvileg ugyanannyit mentek.)
Azonnali látható költségvonzat: váltottam egy 20-asért zlotyt, egy 20-asért eurót, meg amit Magyarországon forintért tankoltunk kb. 14 ezerért. A sátorhely 2 emberre 2 motorral 16.50 volt egy éjszakára, egy korsó sör 1 euro, menü a helyi étkezdében 5 euro. Egy liter lengyel benzin 6.59 zloty volt, középárfolyamon kb. 386 Ft.
