Tájnyelvi szavak a motoros találkozókon
A motoros fesztiválokra az ország minden pontjáról rajzanak a bikerek. Egy ilyen helyen ütközik ki igazán, ki, milyen tájnyelvű vidékről érkezett.
Pár éve rájöttem, hogy milyen jó szórakozás, a nyári melegben, az árnyékban ücsörögve, hideg sört kortyolgatva, szóbörzét tartani.
Magyarok vagyunk, sokszor mégsem értjük egymást és a számunkra természetesen, nap mint nap használt szavaktól mások egy hétig nevetnek. Vagy megesett már olyan is velem, hogy nagy hévvel magyaráztam valamit, és nem értették a kulcsszavakat az emberek.
Ilyenkor jön a szem kikerekedés, majd a felismerés részemről, végül a megoldás közzététele, és a kitörő röhögés. Püspökladányi (Hajdú-Bihar megye) lévén, nem csak nálam, de sok földimnél a favorit szó, amit el szoktunk sütni közösségben, pusztán tesztelésül, a „csesznye”… Nos, ez annyit tesz, hogy „csúnya, gusztustalan, undorító”.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Szintén egy motoros találkozón esett meg a következő történet. Az őrbottyáni (Pest megye) unokatestvéremmel, Andival, hajnalban bebotorkálva a sátorba, lefeküdtünk aludni. Körbenéztem előtte, és mit ad az ég, a hálózsákom mellett egy meztelen csiga araszolt a sátor aljában. Hogy jutnak be az ilyen teremtmények, amikor el van húzva a cipzár, mai napig nem értem?
De szerintem nem is fogom soha! A lényeg, hogy csak annyit mondtam, „itt egy pocos csiga”. Nálunk a „pocos” szót használják a „meztelenre”. Andinak ez annyira megtetszett, hogy körülbelül egy órahosszáig röhögött egyfolytában, aztán már én is, nem hagyva aludni a környezetünkben lévőket… Végül, úgy aludtunk el, hogy megegyeztünk, mi vagyunk a „Pocos Csiga MC”.
A legjobb szavakat, amiket be szoktam vetni, Andi nagymamájától tudom, aki püspökladányi lévén került el Őrbottyánba. Néhány példa: stilinfli – zokni; traszina – az a kézzel hajtható vasúti kiskocsi, amivel a dolgozók közlekedtek anno a közeli állomásokra; firhang – függöny; findzsa – bögre.
De például a ziherejsztű (biztos tű), pöszméte (egres) szavakat a hétköznapi nyelvben így használom.
A legjobb történetet, amit eddig hallottam, a végére tartogattam. Ez a családban esett meg, Andi édesapjával. Amikor Andi anyukájával Püspökladányba látogattak, az őrbottyáni fiatalembert igen komoly feladat elé állították. Azt mondták neki, hogy „ott van a ruca, a kaszrojban a lerben”. Nos, ebből csak az „ott vant” és az „a” betűket értette…
Lefordítva: „ott van a kacsa, a tálban, a sütőben”. Jó étvágyat! Amikor ezt először hallottam életemben, folyt a könnyem a nevetéstől.
Viszont, nem kell ahhoz elmenni az ország egyik végéből a másikba, hogy ilyesmiket tapasztaljunk, hiszen két kedvenc ladányi szavamat, a „csesznyét” és a „pocost”, a környező településeken sem nagyon ismerik. Tehát, nem csak távolsági okai lehetnek a másféle szóhasználatnak.
Mindenesetre, nem egy délutánt, estét szórakoztunk már át, motoros bulikon, „szóbörzézve”. Veletek történtek már hasonló jópofa esetek, mint a fent említettek?
