fbpx

Tájnyelvi szavak a motoros találkozókon

A motoros fesztiválokra az ország minden pontjáról rajzanak a bikerek. Egy ilyen helyen ütközik ki igazán, ki, milyen tájnyelvű vidékről érkezett.

Pár éve rájöttem, hogy milyen jó szórakozás, a nyári melegben, az árnyékban ücsörögve, hideg sört kortyolgatva, szóbörzét tartani.

Magyarok vagyunk, sokszor mégsem értjük egymást és a számunkra természetesen, nap mint nap használt szavaktól mások egy hétig nevetnek. Vagy megesett már olyan is velem, hogy nagy hévvel magyaráztam valamit, és nem értették a kulcsszavakat az emberek.

Ilyenkor jön a szem kikerekedés, majd a felismerés részemről, végül a megoldás közzététele, és a kitörő röhögés. Püspökladányi (Hajdú-Bihar megye) lévén, nem csak nálam, de sok földimnél a favorit szó, amit el szoktunk sütni közösségben, pusztán tesztelésül, a „csesznye”… Nos, ez annyit tesz, hogy „csúnya, gusztustalan, undorító”.

Szintén egy motoros találkozón esett meg a következő történet. Az őrbottyáni (Pest megye) unokatestvéremmel, Andival, hajnalban bebotorkálva a sátorba, lefeküdtünk aludni. Körbenéztem előtte, és mit ad az ég, a hálózsákom mellett egy meztelen csiga araszolt a sátor aljában. Hogy jutnak be az ilyen teremtmények, amikor el van húzva a cipzár, mai napig nem értem?

De szerintem nem is fogom soha! A lényeg, hogy csak annyit mondtam, „itt egy pocos csiga”. Nálunk a „pocos” szót használják a „meztelenre”. Andinak ez annyira megtetszett, hogy körülbelül egy órahosszáig röhögött egyfolytában, aztán már én is, nem hagyva aludni a környezetünkben lévőket… Végül, úgy aludtunk el, hogy megegyeztünk, mi vagyunk a „Pocos Csiga MC”.

A legjobb szavakat, amiket be szoktam vetni, Andi nagymamájától tudom, aki püspökladányi lévén került el Őrbottyánba. Néhány példa: stilinfli – zokni; traszina – az a kézzel hajtható vasúti kiskocsi, amivel a dolgozók közlekedtek anno a közeli állomásokra; firhang – függöny; findzsa – bögre.

De például a ziherejsztű (biztos tű), pöszméte (egres) szavakat a hétköznapi nyelvben így használom.

A legjobb történetet, amit eddig hallottam, a végére tartogattam. Ez a családban esett meg, Andi édesapjával. Amikor Andi anyukájával Püspökladányba látogattak, az őrbottyáni fiatalembert igen komoly feladat elé állították. Azt mondták neki, hogy „ott van a ruca, a kaszrojban a lerben”. Nos, ebből csak az „ott vant” és az „a” betűket értette…

Lefordítva: „ott van a kacsa, a tálban, a sütőben”. Jó étvágyat! Amikor ezt először hallottam életemben, folyt a könnyem a nevetéstől.

Viszont, nem kell ahhoz elmenni az ország egyik végéből a másikba, hogy ilyesmiket tapasztaljunk, hiszen két kedvenc ladányi szavamat, a „csesznyét” és a „pocost”, a környező településeken sem nagyon ismerik. Tehát, nem csak távolsági okai lehetnek a másféle szóhasználatnak.

Mindenesetre, nem egy délutánt, estét szórakoztunk már át, motoros bulikon, “szóbörzézve”. Veletek történtek már hasonló jópofa esetek, mint a fent említettek?

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 votes
A cikk értékelése

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x