Szlovénia-Horvátország motoros túra: 4 év után visszatértünk – VIDEÓVAL!
Délután 6 felé értünk Piranba. Én még sosem jártam itt, de ezekkel az adriai városokkal úgy vagyok, ha egyet láttál, mindet láttad. Amikor ezt elmondtam, Stefinek is, kiakadt, hiszen ő az építész szemével nézi, és neki minden macskakő más és más. (Nekem folyamatosan néznem kellett a képeket és a videót, hogy felidézzem, hogy mikor melyik városban voltunk, szóval nekem senki ne mondja, hogy nem egyformák!) Lényeg, hogy Piran egy szlovéniai félsziget, ahonnan az olaszországi Triesztig el lehet látni, ha jó felén nézel ki.
Egyébként nagyon hangulatos kisváros, igazi turistaparadicsom, csak furcsa, hogy az egész félsziget le van kövezve… néhol egészen nagy, fél méteres macskakövekkel, amin nem annyira jó motorral közlekedni. Mondjuk elvileg nem is szabad, de ez itt senkit nem zavar. Amúgy a Transalppal én kevésbé szenvedtem ezeken a köveken, mint Stefi a Road Kinggel.
Miután elfoglaltuk a szállásunkat, muszáj volt csobbanni egyet a tengerben. Egész nap 38 fok körül volt a hőmérséklet, szóval ránkfért az úszkálás a hűsítő habokban. Miután lement a nap, úgy döntöttünk megvacsorázunk valahol, de minden étterem tele volt, ahol meg találtunk helyet, ott tíz percig felénk sem nézett senki, úgyhogy inkább továbbálltunk.
A végén úgy döntöttünk, keresünk egy közértet. Estére úgysem szerencsés telezabálni magunkat, és így a reggelinket is megvettük egyúttal. Séta közben nyaltunk egy fagyit, később meg ittunk egy koktélt egy bárban, hogy meglegyen a turista feeling is.
A szállásunk ugyan a tengerre nézett, de mivel a tengerparton végig vendéglátóhelyek vannak, amúgy meg gondolom minden ház ki van adva, egész éjjel ki volt világítva minden. Légkondi híján szellőztettünk, de akkor bejött a zaj (meg a szúnyogok), és az utcát egész éjjel mevilágították, amitől a szobában is világos volt. Reggel 6 körül pedig elindult az élet, ürítették a kukákat, hozták az árut és úsztatták a tengerben a kutyákat.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
2. nap, csütörtök: Keresztül az Isztrián
A lényeg, hogy ez volt a második éjszaka, amikor nem sikerült kialudnom magam, de 10-kor el kellett hagyni a szállást. Gyorsan összepakoltunk, megettük a reggelinket és továbbálltunk. Portorozsban – Pirantól mindössz 4 kiométerre – Stefi kávézott egyet a tengerparton, aztán folytattuk utunkat keresztül az isztriai félszigeten immár Horvátországban.
Autópályán mentünk le Rovinjba, ahol már aktuális volt az ebéd. Mivel nem akartuk teleenni magunkat és a kajakómától elájulni, egy fürt szőllőn osztoztunk meg, majd még egy fagyit is betoltunk. (Vicces, hogy amikor visszanéztem a 2019-es videót, szembesültem a ténnyel, hogy akkor is fagyit ebédeltünk, szóval ez nem volt új ötlet.)
Innen keresztbe átvágtunk a félszigeten, és a követlező megállónk Iciciben volt egy tengerparti bárban. Muszáj volt hűsítenünk magunkat valami itallal, mert tényleg őrült meleg volt ezen a héten. A városkába egy egész komoly szerpentin vezet le, ami először meglepett… ebből az irányból még sosem jöttem erre.
Ismét délután volt, mire a következő szállásunkra értünk, Selcétől 1 kilométerre egy tengerparti hotelbe.
Azt tudni kell, hogy ezúttal még bőven főszezon volt, de azért azon mindketten meglepődtünk, hogy a korábbi horvát túránkhoz képest kb. duplájára nőttek az árak. Ez biztos, hogy nem csak a főszezon-utószezon közötti különbségnek tudható be. A másik gond pedig az volt, hogy alig lehetett találni szállást… legalábbis olyat nem, ami viszonylag közel van a tengerparthoz, ha már amiatt jöttünk.
A szállásokat előre, bookingon foglalta Stefi, és próbáltunk az olcsóbbak között keresgélni. Ennek viszont meg is volt a böjtje: ez a hotel leginkább egy felújított munkásszállóhoz hasonlított a csupasz, fehérre meszelt falaival és a két centis réssel az ajtók körül, és légkondi helyett csak egy ventillátor volt a szobában.
(Csak fizetés után jutott eszünkbe, hogy ha számlát kértünk volna magyarországi cégre, akkor áfa nélkül olcsóbb lett volna a szállás, mert EU-s orszáok között nem kell áfát fizetni. Na majd legközelebb okosabbak leszünk.)
