Krisztolca: türelmesnek kell lennem, addig is beérem a robogózással
Az én történetem nem egy világszenzáció, és még igencsak az elején járok a motoros életnek, azért mégis szeretném megosztani veletek az élményeimet.
4-5 éves lehettem, amikor először motorra ültem. Apu maga elé ültetett a kis robogóján és úgy száguldoztunk. Nagyon élveztem a sebességet, és ezt látta apu is rajtam. Így hát később már megengedte, hogy én is fogjam a kormányt, aztán kis idő múlva pedig már csak én fogtam, ő pedig ült mögöttem.
8 évesen egy hirtelen gondolattól vezérelve már apu nélkül pattantam a robogóra. Remek kis gépezet volt az, Honda Gyrox típusú háromkerekű csoda. Könnyű volt vezetni, nagyon hamar rákaptam az ízére. Az utcán mindenki megfordult utánam, nem csak a robogó ritkasága miatt, hanem mert egy kislány ült rajta.
Mondanom sem kell, hogy apu bukósisakja annyira nagy volt rám, hogy néha csak vakon kacskaringóztam. Nem érdekelt ez sem, csak az, hogy motorozok.
Innentől nagyon felgyorsultak az események. Keresztapám robogókkal kereskedik, így szinte nap mint nap új motorokat próbálhattam ki. Örültem neki, hogy ennyi gépen ülhetek, keresztapám pedig készségesen magyarázta a motorok felépítését, működését, hogy a műszaki dolgokkal se maradjak el.
Eltelt néhány év, és amint lehetett, megszereztem a jogosítványt segédmotorra. A rutinpályán egy Honda Dioval kellett gyakorolni, így nem volt gond, hiszen már ettől nagyobb testű robogókat is kitűnően kezeltem. A szüleim fülét hónapok óta rágtam, hogy vehessek új motort, amire több mint öt évnyi zsebpénzemet tettem félre.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nem könnyű választani, nagyon széles a paletta robogó téren is. Hirdetéseket néztem, kereskedésekbe látogattam el, de még mindig kerestem az igazit. Majd egy internetes hirdetésben láttam meg a gyönyörűséget: egy fekete-piros Peugeot Speedfight-ot! Beleszerettem a példányba, és egy héten belül már a saját udvarunkon csodálhattam.
Remek kis járgány volt, egy év alatt annyit mentem vele amennyit lehetséges. Hálás is volt, sosem hagyott cserben, nem volt vele gond. Persze kis apróságokat, festékhibákat, karcolásokat mindig ápolgattam rajta. Gondosan kezeltem, mindig rendben tartottam. Egy év után viszont valami újra vágytam, cserélni akartam.
Egy nagyon jó barátomnak volt egy szépséges robogója, Aprilia Mojito a becses neve, de nem akármilyen ócskavas, egy retro robogó a kedves! Kipróbálhattam, és mikor leszálltam (természetesen alig akartam visszaadni a tulajnak) mondtam, hogy nekem ez kell.
Hamar túl is adtam a kis Peugeot-on, mivel elég egyedi darab, pár napon belül eladtam, méghozzá drágábban, ahogyan vettem. Be is szereztem egy Mojitot magamnak, most is vele járok. Pár hónapja az enyém csak, még szokjuk egymást, de egyszerűen imádom!
Krisztolca profilja
Mivel még fiatal vagyok, nem ülhetek törvényesen nagyobb motorra, csak 50 cm3-esre. Még egy évet kell várnom, és megszerezhetem az ’A’ korlátozott típusú jogosítványomat, de ez még a jövő zenéje. Mindenképpen szeretnék majd nagyobb motort, egy 600-as Suzuki Bandit az álmom. De türelmesnek kell lennem, addig is beérem a robogózással.
Szerencsére az idősebb korosztály minden segítséged megad nekem abban, hogy el is érjem a céljaimat, nagyon rendesek, és biztatnak, segítenek amiben kell. Remélem egyre több ’kislány’ fogja élvezni a motorozás örömeit, hozzám hasonlóan!
