Ha élvezni akarod az utat: Suzuki M800 Intruder 2011 Teszt
Nos, vallomás következik: nem vagyok csopperista. Ez biztosan nyilvánvalóvá vált már idáig, de van olyan motor, ami akár csopperistává is tehetne…
Mondjuk a Suzuki 800-as Intrudere. Az tuti, ha már öreglány leszek, és nem tudom magasra emelni a lábam, hogy felmásszak a vasra, valami ilyen kiegyensúlyozott – de azért lendületes, alacsony fekvésű motort fogok keresni magamnak.
A lámpája miatt első ránézésre olyan mint egy fejkendős, bölcs öregasszony. Fekete és jó sok króm, mi más kellhet egy csopperre. Előrekonyuló fekete tekintet, szép ívű tank, a szemnek kellemesen továbbvezetett ülésvonal, és a szépen íves lámpa hátul igazán stílusossá és csopperessé teszi az összhatást.
Az első lámpa egy kicsit fura nekem. Az ovális trapézformájával, és körülötte a spoiler kendősöregasszony-benyomása miatt. De ha rajta ülünk, az a lényeg úgy is, hogy jól világítson éjjel, azt meg jól csinálja. Akinek meg nem tetszik, úgyis lecseréli majd valami másra.
Egyébként elég sok a műanyag alkatrész, de ha fém lenne, tuti még nehezebb lenne a vas, és már így se egy pihe. Ráülve a motorra minimalista kép fogad: mutatós műszerfal km-órával és számlálóval, a többi visszajelzés már csak bólogatva érhető el, a tankra lepislogva.
A kormánycsutkák tekintélyesen vastagok, de még kényelmesek. A tükrök jó helyen és kellemesen széles látószöget mutatnak hátulról, a kormány pedig nem az eszetlen széles felvágós, hanem még nekem is kényelmes, használható méret.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Még több kép a galériában!
A kezelőgombok óriásiak és eltéveszthetetlenek, akármilyen vastag kesztyűben, vagy nagy tappanccsal jól kezelhetőek. A tank formája nekem igazán tetszett, szépnek találom rajta a típusjelzést, és a két krómozott kipufogó egymás felett a jobb oldalon igazán elegáns. A blokk hűtőbordái matt fekete és fém tiszta módon váltakoznak, az is igazán tetszetős figura rajta.
A kardános meghajtást és a vázat egész jópofán ötvözték, a kardán nem kilógó elemként, hanem szerves részként mutatja magát. Felülről nézve igazán nőies a fazonja, az elvékonyodó tank és a kiszélesedő, kényelmesen öblös ülés felülről nézve nőalakot rajzol. Hátul a széles gumik egy kicsit aggasztottak az elején, de nem vészes, inkább aggasztó a hátul puha lengéscsillapítás, ami egyszer-kétszer koppant, és hullámos útnál hajózó ringatódzásba fajult.
Az eleje közepesen viselkedett, nem himbálta magát, de túl kemény se volt, amolyan normálisan tette a dolgát, feltűnés nélkül. A hátsó rugós tag egyébként 7 állásos, lehet, a leglájtosabbra volt tekerve…
Elindulásnál kellemesen duruzsoló hangot hallat, barátságosan rögtön elkezd csacsogni mindenféle utakról és távoli, felfedezni való tájakról. Az előretett lábtartót szoknom kellett, de az üléspozíció és a kéztartás összhatásában kényelmes, nem a hónaljszárogatós, hanem annál finomabb, de csopperes pozíció.
Kényelmes vele még városban is szaladgálni, ez igazán meglepett. Az autók közötti flikflakkolásra ugyan nem alkalmas, de a kiegyensúlyozottan dinamikus teljesítményleadás alkalmassá teszi mindenre: városban, országúton, túrán jó társunk lehet. Talán a hegyekben tekergésnél lehet kellemetlen, hogy gyorsan leér az alja/oldala, de ha tudjuk a korlátainkat, egy idő után ez sem okozhat gondot.
Ugyan súlyra nem egy könnyű kis talicska, de cserébe igazán lelkes, és ha odahúzunk neki, belead apait és anyait, vele nem maradunk le és folyamatosan adja le a lóerőket a végéig, nem fogy el belőle a lelkesedés. Érdekesen rövid az első fék, és finomka a hátsó dobfék, de ha megszokjuk ezt is, nem gond a megállás.
Sőt, belekényszerítettek egy elég csúnya vészfékezésbe is, ahol igen tartottam a lengedező hátuljától, és a finomka dobféktől, de végül is semmi atrocitás nem történt, tette a dolgát mindenki, ahogy más motor is tenné az adott szituációban.
Fogyasztása igazán barátságos, átlagosan 5,5 lityit kortyolt be. Utassal hajlamosabb a felkoppanásra. Kényelmi szempontból a kis növésű utasoknak azért jobb a lábtartás miatt. Csomagot elképzelni a motoron csak a szép nagy míves bőr oldaltáskában tudok, mert a motoron túl sok lehetőség nincs a csomagok felkötözgetésére.
A szélvédelme viszont valami nagyon trükkös: annyira hátul és lent ülünk, a kormány pedig olyan magasan van a kis jóvágású műszerrel, hogy 140-150 km/óránál kell csak elkezdeni kapaszkodni, utána kezd letolni csak a menetszél. 170-nél még mindig van egy kis lelkesedés benne, tovább nem hajkurásztam mert traffipaxgyanús környezetben mozogtam.
Szociális tapasztalatok:
- igazán szép megjelenésű, a hozzá nem értők a szelíd motorost érzik bele az emberbe a motorral,
- ezért szívesen is kérdezősködnek róla az emberek,
- a hozzáértők is kedvelik, jóindulatú, tartós vasként jellemzik,
- a csopperisták közölték: végre egy normális motoron ülök.
Összességében tényleg egy jóindulatú motor, raplis, ideges megnyilvánulásai nincsenek, de súlya és felépítése miatt némi motoros tudást azért igényel. Kezdőknek emiatt és a nagyobb köbcenti miatt nem ajánlanám. Második vagy harmadik lépcsőben, aki hosszabb időre keres paripát magának, annak viszont bátran ajánlom, ezzel továbbra is lehet szeretni a motorozást.
Túrákra, motoros felvonulásokra, és akár mindennapi használatra is el tudom képzelni. Jó társ lesz, és mivel nem pörgi szét az agyát, várhatóan sokáig és hűségesen szolgálja majd gazdáját. Örömmotorosoknak, akik a csopperek felé kacsintgatnak, és élvezni akarják az UTAT.
