Soha nem késő elkezdeni a motorozást
Édesanyám nem gyakorlott fórumozó ezért helyette én írom meg az A2-es jogosítványa megszerzésének történetét. Ezzel szeretnék mindenkit bátorítani, aki valamiért úgy gondolta eddig, hogy ő már öreg ehhez, vagy éppen arra készül, hogy feladja az álmait mert nem a megfelelő oktatót találta meg elsőre.
61 évesen (a család unszolására is) úgy döntött, hogy megszerzi a jogosítványt, hogy hivatalosan is motorozhasson. Az elmélettel nem is volt különösebb gond; az oktató jól magyarázott, ő meg otthon szorgalmasan kattintgatta a teszteket.
Anyunak (Gorda Lászlóné, Marika) egy Honda Forza 250-es robogója van, de ezzel sajnos nem lehet vizsgázni, mert nem felel meg egyik A kategóriának sem. Egy 500-as Yamaha Virago adott volt, így az lett a vizsga motor. Itt sajnos voltak félreértések, mert az oktató nem volt tisztában a vonatkozó szabályokkal és azt mondta nem felel meg az A2-es előírásainak. Néhány óra böngészés és jogértelmezés után kiderítettük, hogy mégis.
Mielőtt elkezdődött volna a rutin oktatás volt időnk és én próbáltam tanítani anyut, az összes tapasztalatomat átadva, hogy ő már jól tanulja meg elsőre is a dolgokat ne úgy mint én anno. Ő ment motorral én meg tekertem mellette biciklivel. Gyakoroltuk a váltást és a megfordulást, mert ezektől tartott a legjobban az elején. Gondoltam, hogy ha egy nem éppen ideális terepen elsőre megfordul a kelleténél szűkebb íven, nem lesz probléma a többivel sem.
Aztán találkoztunk a rutin oktatóval, egy idős fickóval. Sajnos részéről már nem volt meg az elvárható hozzá állás. Utólag kiderült, hogy oktató létére a gyakorlati motorozásról egyáltalán nem volt fogalma.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Két problémája volt anyuval, hogy nő és hogy öreg!
Szóval első alkalommal a rutin pálya mellé küldte anyut gyakorolni, de semmi instrukciót nem mondott, sőt rá se nézett, hogy mit csinál, én próbáltam tanítgatni. Némi huzavona után anyut ráengedte a rutin pályára, de sajnos többet ártott, mint használt. Hülyeségeket mondott és nem is foglalkozott anyuval, ráadásul az összes önbizalmát és lelkesedését is elvette.
A stílusa mellett a lópokróc is elbújhatott volna. A vége az lett, hogy anyu már gyomorideggel ment rutinra, és folyton elesett a fordulónál. Voltak csajok, akiket egyszerűen elküldött azzal, hogy nem alkalmasak motorozásra, vagy nem tud megfelelő motort adni nekik.
Egyik alkalommal láttunk a rutin pályán egy másik oktatót. Egyből látszott a minőségbeli különbség, ráadásul neki nem volt probléma az, ha valaki idősebb és nő és még jogosítványt is szeretne motorra. Ez az oktató tényleg foglalkozott mindenkivel, és megmutatta, hogy hogy lehet kijavítani a hibákat, plusz bátorította azt, akinek erre szüksége volt.
Na szóval, motoros iskolát és oktatót váltottunk. Amíg ennek zajlott a papírozása, addig anyuval egy nap placcon PET palackkal kiraktuk a nyolcast és gyakorolgattunk. Az új oktatóval rövid idő alatt meglett a rutin és a forgalmi vizsga is. De a lényeg, hogy anyu újra szívesen ült a motorra és nem görcsölt, hanem tényleg tudta élvezni a motorozást.
Remélem, hogy ez a pár sor biztatást jelent azoknak, akik valamiért kételkedtek volna eddig magukban.
